Királyi rendelet szabályozza a tengeralattjárókat a norvég vizeken

A Népszavában Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese jelenti: „Az erdélyi déli harcvonalon nem volt különösebb esemény. Brassónál megtisztitjuk a határterületet. Csikszeredát ujból megszállottuk. A görgényi hegységben az ellenség tovább is ellenáll. Kirlibabától északra visszavertünk egy orosz előretörést."

A napilap október 14-i számában címlapon ez olvasható: „Weisz Manfréd gyárának munkásai, pénteken délelőtt gróf Tisza István miniszterelnöknél jártak, hogy elpanaszolják sérelmeiket. Nemrégiben megirtuk, hogy Weisz Manfréd lőszeres konzervgyáros urnák 1915-ben a saját bevallása szerint 18,010.862 korona jövedelme volt. Ez az összeg körülbelül 15.000 munkás átlagos évi jövedelmének felel meg és ha egy munkásra átlag még három eltartott személyt számitunk, akkor a csepeli tölténygyár ura annyit keres, mint amilyen összegből a munkásosztályhoz tartozó 60.000 embernek kell megélnie. Weisz Manfrédnak tehát nem kell attól félnie, hogy tönkremegy, ha néhány fillérrel megjavitja a neki robotoló 25.000 munkás keresetét. A csepeli töltény- és lőszergyár igazgatósága ügyes reklámcikkekkel elbolonditotta a közvéleményt, mert általánosságban mindenfelé azt hiszik, hogy a nevezett üzem kitünően fizeti munkásait és jóléti intézményeivel a földi paradicsomot valósitotta meg a részükre. Ezzel szemben pénteken a miniszterelnök két óránál hosszabb ideig tárgyalt a munkások küldötteivel és hallgatta meg panaszaikat. (…)"

A Pesti Hírlapból megtudhatjuk, hogy Norvégia királyi rendeletben szabályozza a tengeralattjárók norvég vizeken való tartózkodását. „A kiadott királyi rendelet megtiltja, hogy valamely hadviselő hatalom tengeralattjáró-naszádja norvég vizeken végezzen mozdulatokat vagy ott tartózkodjék. Amely hajó ezt a tilalmat áthágja, kiteszi magát a fegyverrel való megtámadtatásnak. Azt azonban megengedi a rendelet, hogy a tengeralattjáró nagy vihar vagy hajótörés miatt norvég vizeket fölkereshessen és emberéletet mentsen. Ilyenkor azonban a norvég területen a viz felszinén kell maradnia s a nemzeti lobogót, valamint a nemzetközi jelzést jelenlétének megokolásául föl kell húznia. Amint megszünt az az ok, amely jelenlétét megengedhetővé tette, a járómü köteles a norvég területet azonnal elhagyni. Más tengeralattjáró csak világos nappal, a látáshoz teljesen tiszta időben, csakis a viz felszinén és fölvont nemzeti lobogóval jelenhet meg norvég vizen. Az idegen tengeralattjárónak, amely norvég vizén tartózkodik, a tengeralattjárók egymástól való megkülönböztetésének nehéz volta miatt magának kell viselnie a felelősséget mindennemü veszedelemért, sőt megsemmisítéséért is, ami eltévesztés folytán érheti."

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Takács Vivien készítette.)