Különleges békaemberek

A magukat gyakran csak frogmen-nek, azaz békaembereknek nevező specialisták ősei már a második világháborúban is jelen voltak. A ma ismert alakulatot öt különböző – ma már akkori formájukban nem létező – alegység alapozta meg: a hadsereg felderítői (Army Scouts), a tengerészgyalogság rohamcsapatai (Marine Corps Raiders), a haditengerészet harci utász egységei (Naval Combat Demolition Units), a stratégiai szolgálat hivatalának speciális úszói (Operational Swimmers of the Office of Strategic Services – OSS), a haditengerészet vízalatti utász alegységei (Navy Underwater Demolition Teams – UDT) és szintén a flotta torpedónaszád rajai (Navy Motor Torpedo Boat Squadrons).

Ezen alakulatok nagy részét a háború után feloszlatták, ám Észak-Afrikában, Európában és a csnedes-óceáni hadszíntéren szerzett tapasztalataikat feldolgozták és beépítették a háború után születő különleges erők kiképzésébe. Az 1950-es éveket meghatározó koreai rendőrségi akció újra életre hívta a flotta búvárspecialistáit, akik bátorsága és vakmerősége legendássá vált a háborúba illő rendvédelmi tevékenységek közepette. Feladataik között egyaránt szerepelt felderítés, szabotázs-akciók végrehajtása, valamint nagy offenzívákat megelőző, előkészítő tevékenység, mint például az ellenséges erők visszavonulási útvonalainak aláaknázása.

Koreai tevékenységük során a békaemberek elődjei kidolgozták és tökélyre fejlesztették a harci búvár-taktikákat, a tengeralattjárókról indított és ott befejezett műveleteket. Mindezt kislétszámú alegységekben végrehajtva nagy hatékonyság és kis veszteségek mellett.

Külön alakulat megformálására azonban a soron következő konfliktusig, a vietnami háború előestéjéig várni kellett. John F. Kennedy elnök 1961-ben úgy döntött, hogy az addig külön alakulatoknál fellelhető tudástárt egybe kell olvasztani, megalapítva egy teljesen új egységet. Döntése nyomán 1962. január elsején létrejött a Navy Seals, amelynek első szakemberei a haditengerészet vízalatti utászai voltak. Természetesen, ahogy az minden hadseregnél megtalálható, az amerikai haderőben is azonnal megjelent a fegyvernemi sovinizmus. Az újdonsült alakulat veteránjai fennhangon állították, hogy őket azért hívták életre, mert a hadsereg különleges katonái, a zöldsapkások alkalmatlanok.

Szinte át sem vették az alakulatzászlót, a Seals tagjait azonnal Vietnamba vezényelték, ahol folyók és csatornák mentén figyelték és szabotálták az utánpótlásokat szállító észak-vietnami hajókat. A gerillahadviselést – amelyet napjainkban is alkalmaznak – itt tökéletesítették. A CIA-nek teljesített titkos műveleteik mellett gyakran vettek részt mentőakciókban is, amelyek során lezuhant katonai gépek túlélőit keresték meg és menekítették ki a harci zónából.

A Navy Seal vietnami szolgálata során előfordult, hogy egyszerre nyolc szakasz is az országban tartózkodott, egymást váltva a bevetések közt. Az utolsó szakasz 1971-ben hagyta el az országot. Összesen 46 specialistát veszítettek vietnami szolgálatuk során.

Első sikeres megmérettetéseik után az Amerikai Egyesült Államok minden későbbi konfliktusában részt vettek a békaemberek, így jelen voltak többen között Grenadában, Panamában, Szomáliában, Bosznia-Hercegovinában, Irakban és Afganisztánban is.

A köztudatba azonban mégiscsak 2011. május 2-a után kerültek, amikor is tizenöt éves kutatás után végül sikeresen lecsaptak Oszáma bin Ládenre, pakisztáni rejtekhelyén. Az akció vélhető körülményeibe azóta már számtalan könyv és jó néhány film enged bepillantást tovább építve a békaemberek hírnevét.