Légiforgalom az autósztrádán

Az amerikai tábornokok abból az elképzelésből indultak ki, hogy a váratlan – de hitük szerint egyébként teljesen biztosan bekövetkező – szovjet támadás első lépcsőjében az ellenséges haderő az amerikaiak reagálóképességét igyekszik majd először megbénítani, vagyis azokat a légitámaszpontokat, ahol a vadász- és csatarepülőgépek, bombázók és csapatszállítók állomásoznak. Éppen ezért szükségesnek érezték, hogy rendelkezzenek egy olyan „B" tervvel, aminek élesítésével nem létező bázisokat tudnak aktiválni országszerte.

Így esett a választás a már akkor is kiváló állapotú autópályák egyenes szakaszaira, amelyek felett nem futottak magasfeszültségű kábelek, és igen kevés felüljáró szabdalta az úttestet. Az előzetes számítások alapján kiderült, hogy a kifutókkal megegyező hosszúságú egyenes sztráda kiválóan alkalmas lehet a repülőgépek fogadására, annak ellenére, hogy az összesen négy sávnyi szélességű aszfalt még egybenyitva is keskenyebbnek mutatkozott, mint egy előírás szerinti leszállópálya. A célnak – azaz szükségleszálló-utántöltőhelynek − azonban megfelelt. Az elképzeléseket tettek követték: az amerikaiak megkezdték a Bréma alatt futó A29-es autópálya szalagkorlátainak kicserélését könnyen és gyorsan eltávolítható elválasztókra.

A tesztelésre átalakított 2,5 kilométeres útszakasz így már alkalmas volt repülőgépek fogadására. Az amerikai légierő minden repülőgéptípussal kipróbálta itt a le- és felszállást, valamint az üzemanyag- és lőszerutánpótlást. Különleges látványt nyújtott, amikor A-10-es csatarepülőgépek, C-130-as szállítók, F-15-ös és F-16-os vadászgépek keringtek az autópálya felett arra várva, hogy sorra kerüljenek. A kísérlet teljes sikernek bizonyult. A pilóták elmondása alapján tulajdonképpen semmi különbséget sem éreztek, leszámítva azt, hogy a keskenyebb szélesség miatt még jobban oda kellett figyelniük, hogy a pálya közepét célozzák meg leszálláskor. Még a gépek kiszolgálása is rutinszerűen működött a közelben várakozó és pillanatok alatt a helyszínen termő utántöltő járművek miatt.

Az Ahlhorn melletti sztrádarepülőtér sikerét követően az amerikaiak további 28 hasonló autópályamenti leszállóhelyet alakítottak ki úgy, hogy szükség esetén bármelyiket át tudják alakítani mindössze huszonnégy óra leforgása alatt.
Az ötlet egyébként 1984-ben már nem számított újnak, hiszen a német légierő már a második világháború idején is igénybe vette az autóknak épített utakat. Míg a szövetségesek a légibázisokat bombázták, addig a Luftwaffe gépei gyakran az autópályák melletti erdőből – háborítatlanul − kigurulva szálltak fel.

Az amerikai légierő egyébként 1984 óta 2016-ban újra megismételte a kísérletet a Saber Strike elnevezésű NATO-gyakorlat keretében.