Liége 1914

1914. július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának és ezzel kezdetét vette az első világégés. Európát nem érte annyira váratlanul a konfliktus, a legtöbb nemzet tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb robbanni fog a puskaporos hordó, s tudatosan erősítette hadseregét, illetve védelmét. A legeltökéltebbek a franciák és a németek voltak. A francia-porosz háború után előbbiek Belgiumtól Svájcig húzódó erődítményrendszert kezdtek  kiépíteni a német határ mentén, míg utóbbiak von Moltke tábornok vezényletével haladéktalanul nekiálltak kidolgozni egy Franciaország és Oroszország elleni kétfrontos háború tervét. Ezt Schlieffen tábornok csiszolta véglegesre, s a gyorsaságra épülő terv (amely Belgium villámlerohanását is tartalmazta) az ő nevével vonult be a történelembe.

A németeknek eszük ágában sem volt a jól megerősített francia határrendszert megtámadni. Egészen egyszerűen ki akarták kerülni. Délről nem próbálkozhattak, a hegyes svájci terep óriási akadályt jelentett volna a Schlieffen-terv kivitelezésében. Maradt észak, azaz Belgium. Liége volt az első akadály, ha ott át tudnak gázolni, akkor Belgiumból tudják megtámadni Franciaországot. A terv, amely egy nyugati villámháborút képzelt el, hogy aztán az erőket egy oroszok elleni támadáshoz csoportosíthassák át keletre, jó volt, ám kivitelezésébe már a kezdeteknél hiba csúszott.

Belgium semleges ország volt, de az osztrák-magyar hadüzenetkor azonnal védelmének erősítésébe kezdett. Különösen igaz volt ez Liége-re, hiszen a belgák tisztában voltak a Schlieffen-terv első lépéseivel. A helyszínre Leman tábornokot vezényelték, aki azonnal a várost védő tizenkét erődítmény felújításába kezdett. A munkában a katonák mellett a liége-i polgárok is részt vettek. A védelmi intézkedésekre nagyon hamar szükség lett: a német hadsereg három hadosztállyal augusztus 4-én már át is lépte a belga határt. A németek tudatában voltak a közelgő csata fontosságának, hiszen Belgium gyors elfoglalása adta alapját a Schlieffen-terv következő felvonásának, a támadásnak Franciaország ellen. Augusztus 5-én megindították a rohamot a várost védő erődök ellen, ám olyan heves ellenállásba ütköztek, amely teljesen meglepte és összezavarta őket.  Csak 6-án reggel sikerült áttörniük a védelmi vonalakat. Innentől kezdve elsősorban a városra összpontosítottak. Először tüzérségi tűz alá vették, majd megindultak a katonák, akik elfoglalták Liége stratégiailag legfontosabb pontjait. Leman tábornok nem tehetett mást: utasítást adott az evakuálásra. Augusztus 8-án Liége a németek kezére került, ám a várost körülvevő erődöket a belgák még mindig szilárdan tartották. Márpedig ezek védték a vasútvonalakat is, amire a németeknek a legnagyobb szükségük volt. Ám bármennyire sürgette őket az idő, tanulva az elmúlt napok eseményeiből, nem a gyalogságot vetették be először, hanem a tüzérséget.

Az erődök rendkívül erősek voltak ugyan, de a legújabb német haditechnikával szemben nem tudták sokáig tartani magukat. (A támadók 210 mm-esekkel kezdtek, de mire befejezték, bevetették a gyártó Krupp lányáról elnevezett Kövér Bertát is a maga 420 mm-es űrméretével.) Elsőként Fort Barchon esett el, augusztus 8-án, a többi erőd azonban meglepően sokáig ellent tudott állni az ostromnak. Az utolsó 17-én adta meg magát. A legrosszabbul Fort Lancin járt. Leman tábornok főhadiszállása ellen a Kövér Bertát vetették be. Bár a parancsnok a csodával határos módon életben maradt, az erődöt szinte teljesen elpusztították a lövedékek.

A német hadseregnek a liége-i csata után már nem volt nehéz dolga Belgiummal. Bár győztek, nem úgy, ahogyan eltervezték. A mintegy két hétig tartó ostrom akkora időveszteséget okozott, amely a Schlieffen-terv megroppanását jelentette. Ennyi idő alatt a szövetségesek át tudták csoportosítani erőiket, így a villámháború csak terv maradt a nyugati fronton. Hogy Franciaország számára mit jelentett Liége hősies kitartása, azt mi sem jelzi jobban, minthogy a belga az egyetlen nem francia város, amely megkapta a legmagasabb francia állami kitüntetést, a Becsületrendet.