Ma győznünk kell!
Szöveg: Takács Vivien | 2016. április 6. 9:25Isaszeg lakossága az Árpád-kor óta többször vett részt különböző harcokban. Például 1265-ben IV. Béla és fia, István között zajlott küzdelem a településen, amely az „ifjabb király” győzelmével zárult. Azonban a történelem számára nem ez a csata vált ismertté, hanem az 1848-1849-es szabadságharc győzedelmes ütközete.
Windisch-Grätz a tápióbicskei vereség után főerőit Isaszegen vonta össze és helyezte védelmi állásba.
Április 6-án, nagypénteken, óriási ágyúdörgés jelezte, hogy megindultak a magyar seregek Isaszeg környékén. A III. hadtest Damjanich János vezetésével megtámadta Jellasics utóvédjét, amely a Királyerdőn keresztül vonult vissza Isaszegre, felgyújtva háta mögött az erdő egyes részeit. Klapka György vezetésével az I. hadtest olyan sikeresen támadott, hogy katonái rögvest a faluban voltak. Itt azonban az ellenség túlereje érvényesült, visszaűzve ezzel a magyarokat a Királyerdőbe. Ezt látva az osztrák hadvezetés úgy értékelte az eseményeket, hogy megnyerték a csatát, ám közben megérkezett a harcmezőre a Dányban állomásozó Bauer József vezérkari főnök, majd Aulich Lajos II. hadteste, sőt időközben Görgey Artúr fővezér is Isaszegre érkezett, ami rendkívül lelkesítően hatott a magyar seregre. Klapka hadosztályai nem tudtak kitörni az erdőből, így a parancsnok lőszerhiányra hivatkozva elrendelte csapatai visszavonulását. Azonban Görgey így szólt a katonákhoz: „Ma kell győznünk, vagy mehetünk vissza a Tisza mögé! E két megoldás van, harmadik nincs." (Forrás: http://pestmegyeimustra.hu/isaszeg_honved_emlekmu)
Aulich emberei sikerrel avatkoztak be az ütközetbe. Damjanich ezzel fölénybe került, Klapka és Aulich hadosztályai pedig este hét órakor megindították a támadást: bevették Isaszeget, majd a lángokban álló falun át a Rákos-patak jobb partján és a Pap-hegyen lévő, megerősített állásaikból is kiűzték az ellenséget. Windisch-Grätz herceg, a császári csapatok főparancsnoka elrendelte Gödöllő felé a visszavonulást.
A véres küzdelemben különböző források szerint 26-28 ezer magyar, 1500 lengyel (három légió) és 100 tagú szabadcsapat küzdött 40 ezer osztrák ellen. Volt olyan család, ahol heten is harcba szálltak. Ebben a csatában harcolt Kazinczy Lajos, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fia is. A halálos veszteség mindkét részről megközelítette az ezer főt. Kossuth Lajos, aki követte a hadvezetést , április 7-én Gödöllőn a következőt írta az Országos Honvédelmi Bizottmánynak: „Tegnap vitéz seregeink az ellenségnek seregét Isaszeg vidékének irtózatos pozícióiból tökéletesen kiverte. Tisztelettel kell meghajolni Görgey fővezér előtt, a többi vezérek előtt és az egész lelkesült hadsereg előtt. Minden ember teljesítette kötelességét."(Forrás: http://isaszegihuszar.hu/csata.html)
A Szabadság-hegyi emlékmű helyén – amelyet Radnai Béla készített – egykor a magyar ágyúk álltak. A szobor talapzatán a győztes tábornokok, Görgey, Damjanich, Klapka és Aulich arcképei láthatók. Tetején egy honvéd néz az egykor előtte elterülő ellenséges tábor felé. A szobor alatt pedig egy kripta található, ahol a csatában elesettek nyugszanak.
