Miért repült Nagy-Britanniába Rudolf Hess?

A legtovább élt és egyben az egyik legtitokzatosabb magas rangú náci vezető 1894-ben született az egyiptomi Alexandriában: jómódú családból származott és jó tanulónak számított, amikor pedig kitört az első világháború, frontszolgálatra jelentkezett. Háromszor is megsérült a gyalogságnál, ezek közül egy tüdőlövés okozta nála a legkomolyabb károsodásokat, és egész hátralévő életében nehezen lélegzett. Társaságot kerülő, zárkózott és csendes ember hírében állt: sosem ivott, nem dohányzott, a természetes életmód híveként nem fogyasztott húst, és nőügyeiről sem pletykáltak a felső körökben. Emellett nem hitt a hagyományos orvoslásban és gyógyszerekben, és különös vonzalmat tanúsított az okkult dolgok iránt. Utóbbival nem volt egyedül a náci vezérkarban, hiszen magát Adolf Hitlert és Heinrich Himmlert is szerfelett érdekelte a miszticizmus és a különös rituálék.

Hess ott volt a náci diktátor pályafutásának kezdeti lépéseinél: részt vett a müncheni sörpuccsban, ám annak bukását követően Ausztriába szökött. Hitlerhez való viszonyára ugyanakkor jellemző, hogy később önként feladta magát, és csatlakozott vezéréhez Landbergben. A leendő Führer neki diktálta le a Mein Kampfot, sőt, állítólag maga a Führer elnevezés és a karlendítéses köszöntés is Hesstől származott. Fanatizmusa nemcsak Hitler iránti rajongásában, de elszánt zsidó- és kommunistaellenességében is a felszínre tört: később a náci propaganda csak „a párt lelkiismereteként" emlegette. Ő volt a párt tizenhatos számú tagkönyvének birtokosa is. A diktátorral ápolt szoros személyes viszony a későbbiekben sem lazult, bár az introvertált Hess alkatánál fogva nem volt alkalmas a kamarillapolitizálásra és az intrikázásra, így kissé háttérbe is szorult a náci vezetésben a nála erőszakosabb, törtetőbb Hermann Göring vagy Joseph Goebbels mellett, habár hivatalosan ő is volt Hitler helyettese.

Rejtélyes repülés

Általános döbbenetet keltett, amikor 1941. május 10-én, teljes titoktartás mellett egy kisrepülőgépben átrepült az Északi-tengeren Nagy-Britanniába, hogy eljusson régi ismerőséhez, Hamilton hercegéhez. Skóciában ért földet ejtőernyős ugrással, megsérült, és ugyan eljutott a célszemélyhez, a dolgok nem úgy folytatódtak, ahogy elvárta: az angol kormánykörök tagjai nem fogadták, a hatóságok őrizetbe vették, a náci vezetés kegyeiből pedig kiesett.
Hess akciója előtt az egész korabeli világ értetlenséggel állt, és a helyzet idestova közel nyolcvan év távlatából sem változott sokat.

Vajon egy labilis elme őrült magánakciójáról volt szó, mint azt Hitler és köreinek hivatalos verziója állította? A Führer szerint helyettese évek óta súlyos lelki zavarokkal küszködött, sőt, mi több, különféle gyanús okkultisták, így hipnotizőrök és asztrológusok befolyásolták, ezért repült át Nagy-Britanniába – legalábbis így szólt a hivatalos magyarázat. Viszont ennek hallatán egyből adta magát a kérdés: miként fordulhatott elő, hogy Adolf Hitler egyik legközvetlenebb munkatársa és bizalmasa, komoly titkok ismerője csak úgy, egyszerűen felszáll az éjszaka kellős közepén, és mindenki tudta nélkül elhagyja Németországot? Emellett pedig amennyiben régóta mentális zavarokat gyanítottak nála, hogy maradhatott ilyen magas poszton, pláne egy öldöklő háború kellős közepén? Bonyolította a helyzetet, hogy Hess elmeállapotát illetően a korabeli brit orvosok sem értettek egyet. Az első vizsgálatok akut paranoid képzelgéseket állapítottak meg nála, mások azonban azt állították: csak tetteti, hogy elmebeteg.

Különböző magyarázatok

A fentiek fényében sokan már akkoriban sem hitték el, hogy Hess magánakciót hajtott volna végre, és inkább azt gyanították: valójában Hitler személyes követe volt, aki azért repülte át az Északi-tengert, hogy a békéről tárgyaljon Churchill-lel. Ha a megállapodás létrejött volna, a diktátor a későbbiekben jóval nagyobb erőket tud összpontosítani a keleti frontra, mely a Szovjetuniónak küldött, 1941. június 21-ei hadüzenettel nyílt meg. Mindez alapvetően változtathatta volna meg a második világháború kimenetelét.

Az utóbbi évek vizsgálatai ezzel szemben azt sem tartják kizártnak, hogy Hesst – elhúzva orra előtt a béketárgyalások mézesmadzagját – a brit titkosszolgálat, az MI-6 csalta Nagy-Britanniába, hogy ott foglyul ejtsék. E verzió szerint nem ő lett volna az egyetlen náci vezető, akit csapdába akartak terelni, de egyedül ő akadt horogra. A helyzetet bonyolítja, hogy az MI-6 Hess-szel kapcsolatos archív iratanyaga szinte teljesen megsemmisült az évek során.

Zárójelben jegyezzük meg: a legvadabb elképzelések szerint valójában nem is Rudolf Hess volt az, aki Skóciában landolt azon a különös éjszakán, Himmler ugyanis idő előtt tudomást szerzett a magánakció tervéről, és a levegőben lelövette párttársát. Mindez nagyon izgalmasan hangzik, csak azt nem tudni, mi célja lett volna Himmlernek az ál-Hess Angliába reptetésével. Az mindenesetre köztudott, hogy a britek nem tudtak sok használható információt kiszedni Hessből, de ez önmagában természetesen nem jelenti azt, hogy akit elfogtak, az nem is ő volt.

Börtönévek

A furcsa pilótát többéves angliai őrizet után, a nürnbergi perben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Habár a szovjetek szenvedélyesen érveltek a halálbüntetés mellett, a törvényszék végül úgy látta jónak, ha nem végeztetik ki, hiszen Hess lényegében két évig vett részt a háborúval kapcsolatos döntések meghozatalában, a holokauszthoz pedig nem volt köze. Ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy semmit sem bánt meg, és még az utolsó szó jogán is hitet tett a náci rendszer mellett. Végül a béke elleni összesküvés és támadó háború tervezésének, illetve végrehajtásának bűne miatt életének hátralévő több mint négy évtizedét a berlini Spandau börtönben töltötte.

Noha kezdetben több náci vezetőt is itt őriztek, Hess 1966-tól, egyfajta sajátos szimbólumként egyedül raboskodott a vörös téglás fegyintézetben, amerikai, szovjet, brit és francia őrszemélyzet felügyelete alatt. A börtönben senkivel sem érintkezhetett, igaz, ő maga sem akart találkozni családtagjaival: felesége és fia először a ’60-as évek végén látogatta meg mindössze fél órára. Egy alig több mint hat négyzetméteres cellában töltötte napjait rendkívül szigorú szabályok szerint: zárkájának világítása éjszaka is égett, és szovjet őrei állítólag különösen sok borsot igyekeztek törni az orra alá, így például rendszeresen megkopasztották a kertben nevelt málnabokrait, vagy ha éppen úgy tartotta kedvük, nem hagyták aludni.

Sztálinnak a kezdetektől fogva meggyőződése volt, hogy Hess Hitler megbízásából ment Angliába, és arra akarta rávenni Churchillt, hogy döfje hátba szovjet szövetségeseit. Ezt a meggyőződést a Szovjetunió későbbi vezetői is osztották, így aztán a börtön szovjet parancsnokai az évek során mindenféle olyan kezdeményezést meghiúsítottak, melyek enyhítették volna a magányos rab körülményeit. A ’80-as években többször is felmerült, hogy talán – hajlott korára és rossz egészségi állapotára tekintettel, a megbékélés jegyében – szabadlábra kellene helyezni a megtört, még zárkózottabbá vált, ekkoriban már tényleg beszámíthatatlan öregembert, de ezek a kezdeményezések mindig megtörtek valaki ellenállásán. Jellemző az információk ellentmondásosságára, hogy egyes források szerint a szovjetek ellenezték Hess elengedését, mások szerint a britek. A téma ekkorra önmagában is mitikussá lényegült: mindent elárul erről, hogy az 1985-ös, a Vadlibák 2 című akciófilm brit kommandósai pont az idős nácit – magát Sir Laurence Oliviert – akarták kimenteni a börtönből.

Brezsnyev még Thatchernek is nemet mondott

Hess végül 1987. augusztus 17-én felakasztotta magát egy, a börtön egyik nyári részlegében felejtett kábeldarabbal. Fia, Wolf Rüdiger Hess és nürnbergi ügyvédje, Alfred Seidl ugyanakkor egyaránt azt állították, hogy Hesst valójában két MI-6 ügynök tette el láb alól, mert a háttérben a két szuperhatalom már megegyezett szabadlábra helyezéséről. Mindenesetre a britek által készített börtönbeli boncolási jegyzőkönyv és a müncheni orvosok vizsgálata egyaránt öngyilkosságot állapított meg: utóbbi pontosan úgy fogalmazott, hogy „nem bizonyítható, hogy a halál harmadik személy közreműködése következtében állt volna be". 1992-ben nyilvánosságra hoztak Hess-szel kapcsolatban egy sor dokumentumot, de a lényegi kérdésekre ezek sem adtak választ.
2007-ben Hess börtönéletével kapcsolatban kutathatóvá vált néhány anyag, amelyek gyengítették Wolf Rüdiger Hess és a szélsőjobb kedvelt elméleteit a gyilkosságról: tanúságuk szerint ugyanis a britek az utolsó években már hajlandók lettek volna tárgyalni Hess elengedéséről, Moszkva azonban továbbra is ellenezte ezt.

Bizonyos további dokumentumokat idén júliusban oldottak fel a titkosítás alól: ezek ismét arról tanúskodtak, hogy a brit kormányok évtizedeken át próbálták elérni Hess szabadon engedését. Több egymást követő brit kormány külügyminiszterei is rendszeres petíciókkal fordultak ennek érdekében a Szovjetunióhoz. Margaret Thatcher miniszterelnök még egy hivatalos kérvényt is írt 1982-ben Leonyid Brezsnyevnek az ügyben, de a főtitkár ezt a kezdeményezést is lesöpörte. Moszkva érve minden esetben az volt: a háborúban súlyos szenvedéseket átélt szovjet néppel nem lehetne megértetni egy ilyen magas rangú egykori náci vezető szabadlábra helyezését.
Hess halála után a spandaui börtönt lebontották, helyére bevásárlóközpontot építettek.