Nem győzött senki az első világháború legnagyobb tengeri csatájában
Szöveg: Nyulas Szabolcs | 2016. május 31. 16:00Pontosan 100 évvel ezelőtt, 1916. május 31-e és június 1-e között zajlott az első világháború legnagyobb vízi ütközete az Északi-tengeren. A jütlandi csataként ismert összecsapást sem a briteknek, sem a németeknek nem sikerült a javukra fordítani.
A szembenálló hadseregek a világháború 1914-es kitörése óta Belgiumban és Franciaországban véres harcot vívtak egymással, a nyílt tengereken azonban viszonylagos nyugalom honolt. 1916 tavaszán viszont a közvélemény nem csak a német birodalomban, hanem a brit királyságban is döntő flottaműveleteket sürgetett az ellenfél megleckéztetésére. A londoni admiralitás rádiós részlege 1916. május 30-án reggel fejtett meg egy rádióüzenetet, amelyből a német flottaakcióra következtetni lehetett. A rejtjelek megfejtését az oroszok tették lehetővé, akik a Keleti-tengeren 1914 augusztusában zátonyra futott Magdeburg minicirkálóról megszerezték a németet által használt kódokat, és azt nyomban átküldték Londonba. Reinhard Scheer altengernagy, német flottaparancsnok május 30-án estére vonatta össze a német hadihajókat Wilhelmshaven parti vizeire, a brit Grand Fleet parancsnoka, Sir John Rushworth Jellicoe tengernagy ugyanekkor előrejelzést kapott az admiralitástól a másnap reggelre várható fejleményekről.
Az előrevont brit cirkálók és a német felderítő hajók között az első ágyúlövések május 31-én délután fél négykor dördültek el. Öt óra után német hajóágyúk tüzétől megsemmisült az Indefatigalble, majd a Queen Mary brit csatacirkáló, míg a Seydlitz német rombolót torpedótalálat érte, de folytatta a harcot. Hajnali négy órakor a német kötelék elveszett a ködben, Jellicoe admirális északra vette az irányt, keresni kezdte a túlélőket és a sérült német és brit hadihajókat. A brit kötelék aztán még június elsején befutott hazai támaszpontjaira, Scheer altengernagy is visszavonulást rendelt el.
A jütlandi tengeri ütközet általános megítélés szerint nem csorbította a brit flotta tengeri uralmát. Propaganda-vonalon mindkét fél a saját győzelmét hirdette. Hadtörténészek szerint a csata elég volt ahhoz, hogy Scheer minden idők legnagyobb flottaparancsnokának minősüljön. Jellicoe tengernagy viszont óvatoskodása miatt bírálatok össztüzébe került. Az akkori angol tengerészeti miniszter, a későbbi brit kormányfő, Sir Winston Churchill úgy beszélt róla, mint egy olyan emberről, aki egyetlen délután képes lett volna egy egész háborút elveszíteni. A tengernagy 1916-ban felváltotta a parancsnoki hidat az íróasztallal.
