Nyolcvan hivatalos győzelmet aratott a Vörös Báró

Mindössze 26 éves korában veszett oda egy légicsatában minden idők egyik legnagyobb és legsikeresebb vadászpilótája. Manfred Albrecht Freiherr von Richthofen – közismert becenevén a Vörös Báró – emellett alighanem az első olyan ász is volt a világtörténelemben, aki a katonai körökön kívül is legendás hírnévre tett szert.

Von Richthofen porosz katonacsaládban látta meg a napvilágot 1892. május 2-án, Kleinburgban, és nem volt kérdés, hogy ősei nyomdokaiba lép. Katonai iskolába járt Schwiednitzben, ahol számos tárgyban és gyakorlati tevékenységben jeleskedett, és gyorsan kivételes képességekről tett tanúbizonyságot. 22 éves volt, amikor kitört az első világháború: a lovasságnál kezdte meg szolgálatát, és megjárta az orosz, majd a francia és a belga frontot is. Más lovas alakulatokhoz hasonlóan ugyanakkor az ő ezredét is tulajdonképpeni gyalogosként vetették be, hiszen a „nagy háborúban", az új típusú fegyvereknek és hadviselési módszereknek köszönhetően a hagyományos lovasrohamok egyáltalán nem bizonyultak már hatékonynak.

Az ifjú Von Richthofennek nem volt ínyére a gyalogos harcmodor, így 1915 tavaszán kérelmezte felvételét a légierőhöz. Oroszországban részesült kiképzésben, egy év múlva pedig élesben is kipróbálhatta magát Oswald Boelcke parancsnoskága alatt. Eredményeinek utólagos ismeretében már-már hihetetlennek tűnhet, de eleinte teljesen alkalmatlannak gondolták a vadászpilóta-pályára: több kisebb balesetet is okozott, több eszközben is kárt tett. Ugyanakkor már ekkoriban is aratott kisebb győzelmeket a fronton, noha ezeket hivatalosan még nem tartották nyilván. Ezeknek köszönhette, hogy beválogatták a Jagdstaffel-2 – röviden Jasta-2 – alakulatba. Érdekesség, hogy öccse, Lothar-Siegfried Freiherr von Richthofen szintén a légierőnél, a Jasta-11-nél szolgált.

Manfred von Richthofen csillaga innentől fogva emelkedni kezdett: első hivatalos légigyőzelmét 1916. szeptember 17-én aratta Cambrai felett duplafedelű Albatros-III repülőgépével, és innentől kezdve szinte hetek leforgása alatt vált élő legendává. Az Albatros-III mellett Halberstadt D. II. típusú géppel is repült, és miután mestere, Boelcke októberben lezuhant, csak még eltökéltebbé vált. Tizenhatodik légigyőzelme után megkapta a legnagyobb német elismerést, a Pour le Mérite érdemrendet. Ekkor már – gépe színezése után – mindenki csak Vörös Báróként emlegette.

1917 tavaszán Manfred von Richthofen már saját rajt szervezhetett, benne csupa vörösre festett repülőgéppel – a köteléket emiatt gyakran csak „Richthofen-cirkuszként" emlegették a fronton, tevékenységük azonban bizonyosan nem váltott ki nevetést az ellenség körében: a Vörös Báró kvalitásaira jól jellemző, hogy az év áprilisában huszonkét légi győzelmet aratott a francia légtérben. Júliusban ugyanakkor találatot kapott, és ugyan túlélte a történteket, fejsérülése a későbbiekben is sokat kínozta – ezek után állítólag már nem volt a régi, bár még így is további győzelmeket aratott. Eközben részt vett a Fokker repülőgépek több típusának fejlesztésében. Hazájában hatalmas nimbusza alakult ki, igazi sztárnak számított: 1918-ban megjelent önéletrajza a kor viszonyai között valóságos bestseller lett Németországban.

Von Richthofen fényes pályafutása végül 1918. április 21-én ért véget Vaux-sur-Somme térségében, ahol egy kanadai vadászrepülő, Wilfrid May üldözése közben légicsatába bonyolódott Roy Brown századossal. Gépe eközben kapott találatot: érdekesség, hogy a Vörös Báró kilövését végül Brown trófeáinak listájára írták fel, de a későbbi kutatások fényében szinte biztosnak tekinthető, hogy a földről érkezett a végzetes találat az ausztrál Cedric Popkin őrmester géppuskájából. Manfred von Richthofennek még sikerült letennie repülőgépét, de már holtan találtak rá. Nimbuszát jól mutatja, hogy maga Brown is azt mondta: semmiféle elégtételt vagy örömöt nem érzett, és szívesen visszahozná az életbe a Vörös Bárót, ha megtehette volna. Lángvörös Fokker Dreideckerének darabjait az ellenséges katonák relikviaként hordták szét, és az ausztrál egységek katonai pompával temették el Bertangles-ben. Hamvait később Berlinbe, majd 1957-ben Wiesbadenbe szállították, azóta is itt nyugszik.

Nyolcvan hivatalos légigyőzelmével Manfred Albrecht Freiherr von Richthofen az első világháború legeredményesebb vadászpilótája volt. Érdekesség, hogy említett öccse, Lothar ugyanezen a listán az ötödik helyet foglalja el negyven győzelmével.