Ötvenévesen vehette át hazai diplomáját

1872-től a zürichi egyetem hallgatója lett, és tanulmányait a családi ékszerek árából finanszírozta. Szűkös évek után 1879. február 3-án megkapta orvosi diplomáját, majd egy éven keresztül az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott. Ugyan marasztalták még, hogy maradjon, de Vilma szíve hazahúzott, mert magyar orvosként magyar betegeket szeretett volna gyógyítani, így 1880-ban hazautazott.

Magyarországon azonban diplomáját nem fogadták el, és hosszú évtizedekig bábaként kellett dolgoznia. 1881 márciusában letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz szükséges érettségi vizsgát, majd 1882 májusában kérte, hogy fogadják el orvosi oklevelének elismerését, azonban Trefort Ágoston, vallás- és közoktatási miniszter elutasította azt. „Rettenetesek ezek az emancipált nők! – háborog a kultuszminiszter. ¬ Fel akarják forgatni a világot! Hiába, nem teremthetünk precedenst. Eddig is megvolt a világ orvosnők nélkül, ezután is meglesz!" – olvasható Kertész Erzsébet Vilma doktorasszony című könyvében az eset leírása.

Eközben elvált Szilassy Györgytől és 1887-ben férjhez ment Wartha Vince jeles vegyészhez, műegyetemi tanárhoz. 1888-ban megszületett Vilma nevű lányuk. Közben megírta „A nők munkaköre" című tanulmányát, amelyben a nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást, és támogatta a nők egyenjogúságát.

Több mint tizenöt évvel a diplomája megszerzése után 1897. május 14-én, miután letette az összes szigorlatot, elfogadták az orvosi diplomáját. Így ötvenévesen Dr. Hugonnai Vilmaként praktizálhatott. Elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott. Egyik legismertebb publikációja „A nőmozgalom Magyarországon", amelyben ír a többi között a nők szerepéről a betegápolás és az egészségügy területén is.

1914. augusztusában, hatvanhét évesen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot. A Gyógyászat 1915. áprilisi számában felhívta az orvosnők figyelmét, hogy kapcsolódjanak be a katonaorvosi szolgálatba. 14 vidéki városban szervezett – női orvosi és betegápolói erővel – betegmegfigyelő állomást. 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott. Kitartásának köszönhetően, miután elismerték itthon is a diplomáját sok száz vöröskeresztes nővér és 84 orvosnő kapott diplomát magyar egyetemen.

1922. március 25-én, hetvennégy évesen Budapesten hunyt el. Sírja 1980-ig a Rákoskeresztúri temetőben volt, hamvait azután a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban helyezték végső nyugalomra.