Rossz vicc

A történelem egyik legrettegettebb diktátora sem háborúban, sem viccben nem ismert tréfát. Volt ugyanis egy régi cimborája, Ernst Hanfstaengl, akivel még a húszas évek során ismerkedett meg és került közeli barátságba. Hanfstaengl ott volt Hitler politikai karrierjének minden fontos állomásánál, és üzletemberként igyekezett támogatni is hatalomra jutását. A történelemben csak sörpuccsként elhíresült müncheni kudarcot követően Adolf Hitler régi barátjánál lelt menedéket, aki családjával elrejtette, sőt, a bekopogtató rendőröknek még azt is tagadta, hogy egyáltalán ismeri a radikális nézeteiről egyre híresebbé váló első világháborús veteránt. Állítólag a kilátástalannak tűnő helyzet okán ekkoriban Hitler eljátszott az öngyilkosság gondolatával is, amiről végül Hanfstaengl és felesége beszélték le. Később, egyre jelentősebb politikai befolyásra jutva Hitler igyekezett mindent megtenni, hogy meghálálja barátja hűségét, ezért számos üzletben érdekelté tette őt.

A problémák egyesek szerint ott kezdődtek, hogy Joseph Goebbels, a Harmadik Birodalom hírhedt propagandaminisztere nem nézte jó szemmel, hogy egy „holmi üzletember" közelebb áll a Führerhez, mint akárki más. Vérszemet kapott, és igyekezett mindenben ellentmondani Hanfstaenglnek, ezzel is megingatva annak szavahihetőségét. Várakozásai igazolódni látszottak, hiszen Hitler egy idő után látványosan kerülni kezdte régi barátját, és bizalmas megbeszéléseire is egyre ritkábban várta el.
Hanfstaengl hosszú hanyagolás után meglepve vette kézhez a Führer levelét 1937-ben, amelyet végigolvasva még inkább megrökönyödött. Hitler nem kevesebbel bízta meg, mint hogy ejtőernyő segítségével juttassa be magát a polgárháború dúlta Spanyolország egy, nacionalisták által tartott területére. Itt, vegye fel a kapcsolatot a helyi erőkkel, és segítse a két fél közötti tárgyalásokat, minderről pedig rendszeresen jelentsen Franco tábornoknak.

Az üzletember már a repülőgép fedélzetén kuporgott halálra vált arccal, amikor a pilóta egy lezárt borítékot nyomott a kezébe azzal az utasítással, hogy csak a levegőbe emelkedés után olvashatja el a benne szereplő információkat.
Amikor bejelentették, hogy már spanyol határ közelében járnak, Hanfstaengl felbonthatta a levelet. Miután elolvasta a részleteket, legszívesebben nyomban kivetette volna magát a gépből, hiszen addigi ismereteivel ellentétben a papíron az állt, hogy nem a nacionalisták, hanem az ellenük harcoló lojalisták területe felett kellett elhagynia a repülőt. Ez egyet jelentett a biztos halállal. Ijedtében a pilótát is faggatni kezdte, aki baljósan megerősítette, hogy ő is ezt a parancsot kapta, sőt, ha szükséges, le is kellett volna kényszerítenie utasát a fedélzetről.

Hanfstaengl az ájulás szélén állt. Nem tudta elképzelni, hogy vajon mivel érdemelte ki a kivégzés e csúf módját. Majd percekkel később a repülőgép motorjai mintha lefulladni látszottak volna. A pilóta bejelentette, hogy kényszerleszállást kell végrehajtaniuk valahol Spanyolországban. Ez persze kicsit sem segített rajta, mégis megkönnyebbülést jelentett, hogy legalább nem marad teljesen egyedül a háborús országban. Földet érés után vett először erőt magán, hogy kikukucskáljon a gép ablakán. Teljes értetlenkedés lett úrrá rajta, hiszen az ismeretlen, „épp kapóra jövő", poros spanyol kifutópálya egy az egyben úgy nézett ki, mint a lipcsei repülőtér.

Mert az is volt. Valójában sosem hagyták el Németország területét, a pilóta hatalmas köröket írt le Lipcse környékén, olyan magasságban, hogy beazonosíthatatlan legyen a táj. Időként jelezte, hogy nagyjából hol járhatnak Európa viszonylatában, majd egy előre egyeztetett időpontban megkezdte a motorok teljesítményének ide-odahúzogatását, imitálva a hibát. Hitler valójában sosem akarta Spanyolországba küldeni Hanfstaenglt, mindössze kellőképp rá akart ijeszteni egy szerinte humoros és apró incselkedéssel, hogy ne ellenkezzen mindig politikustársaival.

Hanfstaengl minden bizonnyal nem vette a lapot, ugyanis rövid időn belül elhagyta Németországot, és Svájc felé vette az irányt, immáron egy németektől független, civil légitársasággal. Onnan Angliába hajózott, ahol azonnal börtönbe zárták, mint ellenséges országból származó külföldit. A háború kitörését követően Kanadába szállították, továbbra is fogva tartva. Miután az Egyesült Államok is felvette a harcot a náci Németországgal szemben, Hanfstaengl bekerült Roosevelt elnök S-projektjébe, amely csoportnak a Harmadik Birodalom vezetőiről kellett lehetőleg minden információt összegyűjteni. Egymaga 68 oldalas jelentést írt Adolf Hitlerről, amelyben kitért egykori barátja szokásaira, betegségeire és félelemeire is.
A második világháború után szabad emberként tért haza Németországba. Münchenben telepedett le, és itt is élt 1975-ben bekövetkezett haláláig.