Rózsi fegyvert ragad

A második világháborúban a tengelyhatalmak nőkről alkotott véleménye elég egyértelmű volt. A náci ideológia a feleségek, asszonyok feladatrendszerét a „három K" (Kinder, Kirche, Küche) útmutatásában foglalta össze, azaz a nő legyen anya, erkölcsös feleség és vezesse a háztartást. Fel sem merült a háború első éveiben, hogy nők bármilyen formában részt vegyenek abban. A szövetségesek ennél jóval hamarabb felismerték, hogy (hasonlóan az előző világégéshez), a „gyengébbik nem" erős teherbírására nagyon is szükség van. Amerikában az I. világháborúban már szolgáltak nők, ám zömében polgári alkalmazottként, az egyenruhások pedig azonnal leszereltek, amint véget ért a háború. Az új globális konfliktus megváltoztatta ezt a helyzetet. Egyfelől a hadiiparban és az addig csak férfiak által végzett szakmákban a nők vették át a legtöbb helyet. (Egy döbbenetes adat: 1940-ben a férfiak hadba lépése miatt majdnem 11 és fél millió nő vállalt munkát. A háború végére ez a szám már 18 millió volt.) A hadiüzemi munka szimbóluma egy mai napig népszerű plakátalak volt, aki Rosie the Riveter (Szegecselő Rózsi) néven lett kultikus, „We Can Do It!" mondatával együtt. Mindemellett azonban egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy a nők teljes jogú katonaként is kivegyék részüket a háborúból.

1941-ben került sor az áttörésre. Májusban Edith Nourse Rogers kongresszusi képviselő beadványára (majd egy év után) elfogadtak egy törvényt, amely lehetőséget biztosított a nőknek, hogy a szárazföldi erőknél szolgálhassanak, igaz, kizárólag nem harcoló beosztásokban. Aztán jött Pearl Harbor, amely alaposan felforgatott mindent. Az USA hadba lépett, a nők militarista emancipációja pedig villámgyorssá vált. 1942-ben megalakult az amerikai szárazföldi erők kiegészítő (auxiliary) női hadteste (U.S. Army Women’s Auxiliary Army Corps, WAAC) amely elsőként hivatalos katonai státuszt biztosított a nőknek. A WAAC tagjai a katonai rendszer szerves részét képezték, s fizetést is kaptak. Végül nevükből eltörölték a kiegészítő jelzőt, s Women’s Army Corps néven vonult be a történelembe.

Mintegy 16 ezer nő vonult be azonnal WAC-be, a háború végére számuk majdnem megtízszereződött. Tevékenységi körük a legszélesebb skálát fedte le. Dolgoztak irodákban, rádiós központokban, légiforgalmi irányítóként, szanitécként a Csendes-óceáni hadszíntéren éppúgy, mint Európában vagy Afrikában. Frontszolgálatra ugyanúgy bevethetők voltak, mint adminisztrációs munkákra, elhivatottságukat jól jelzi, hogy pár héttel a normandiai partraszállás után már ők is a helyszínen voltak. Megjelenésük a hadseregben eleinte szült ugyan konfliktusokat, ám munkabírásukkal és motiváltságukkal mindenkit meggyőztek. McArthur tábornok szuperlatívuszokban beszélt róluk, Eisenhower pedig felbecsülhetetlen szerepüket hangsúlyozta.

A nemek teljes integrációjára egészen 1978-ig kellett várni. A nők innentől kezdve szűntek meg végképp „kiegészítő fegyvernemi" taggá válni. A negyvenes években kapott becenevük azonban rajtuk maradt: míg a férfi katonákat G.I. Joe-nak nevezték, a hölgyeket G.I. Jane-ként emlegették. Hogy miért? A választ ezúttal is Hollywood adja: az akkoriban óriási népszerűséggel hódító Tarzan-filmek hősnőjéről kapták nevüket.