Sam, az elsüllyeszthetetlen

Születésének körülményeiről mindössze annyit sejteni, hogy 1941 előtt, valahol Németországban láthatta meg a napvilágot. Oszkár – ahogy első gazdája, egy német matróz elnevezte – titokban jutott fel a Harmadik Birodalom kétségkívül legimpozánsabb hadihajójára, a Bismarckra. A tekintélyt parancsoló 241 méter hosszú, csaknem 42 ezer tonnás csatahajó 1941. május 18-án hajózott ki, hogy sikerre vigye a Rheinübung-hadműveletet. Az Atlanti-óceán rettegett hírű hajójának küldetése az angol tengeri kereskedelmi útvonalak megszüntetése volt. A Bismarck – fedélzetén Oszkár tengerésszel – és a vele együtt támadó Prinz Eugen csatahajók azonban nem sokáig folytathattak zavartalan hajtóvadászatot a fegyvertelen szállítókonvojok ellen.

Május 24-én reggel megjelent a horizonton a Brit Királyi Haditengerészet flottája és megkezdődött a német hajók utáni hajsza. Sokáig úgy tűnt, hogy az angolok minden igyekezetük ellenére nyomát veszítik a Bismarcknak és az annak fedezetében elmenekülő Prinz Eugennek. Ám a nap végére végül az HMS Ark Royal és a róla indított tizenöt Swordfish repülőgép végzetesen megsebezték a német fenevadat. A Bismarck kapitányának utolsó üzenete így hangzott: „A hajó irányíthatatlan. Az utolsó lőszerünkig harcolunk."

Végső vesztét három torpedó okozta, amiket az HMS Dorsetshireről indítottak el. Mire elsüllyedt, több mint kétezer német tengerész vesztette életét. Mindössze 118 túlélőt sikerült a briteknek kiemelni a haragos óceánból – és a legnagyobb meglepetésükre egy sértetlen macskát is… Az HMS Cossack fedélzetére került teremtés volt az egyetlen, akit nem zártak fogolycellába, ugyanis az angol matrózok annyira megszerették Oszkárt, hogy meggyőzték parancsnokukat: ez az ellenséges egyén nem jelent veszélyt a küldetésükre. Maguk közé vették és addig ápolgatták, míg túl nem tette magát a harcok okozta traumán.

Az elkövetkezendő hónapokban Oszkár a Cossack legénységével szolgált együtt. Persze a hajó parancsnokában olykor élt a szabotázs gyanúja, mert a fekete-fehér foltos matróz nem csak a betolakodó egerekre vadászott: többször is rajtakapták az ellátmányraktár jogtalan megdézsmálásán.

A macska számára azonban hamarosan véget értek a boldog békeidők, ugyanis 1941. október 24-én a Cossack súlyos torpedótalálatokat kapott a Gibraltári-szoros közelében. A legénységet, élén Oszkárral átmenekítették az HMS Legion rombolóra és megkísérelték hazavontatni a halálos sebet kapott hajót. Az időjárás azonban egyre rosszabbra fordult, ezért az egyre jobban elmerülő Cossackot magára kellett hagyni. Ezzel Oszkár azon kevesek egyikévé vált, akik már két hajótörést is túléltek. Ráadásul két egymással szemben álló nemzet flottájában.

Mikor bajtársaival felkerült az HMS Ark Royal repülőgéphordozóra, már mindenki Elsüllyeszthetetlen Samként ismerte. Alig heverhette ki az újabb katasztrófát, november 14-én ugyanis az Ark Royalt is torpedótámadás érte. Megpróbálták partra vontatni a hordozót, de Gibraltártól mindössze 50 kilométerre oldalára fordult és elmerült. Samet bajtársai körében egy a vízfelszínen ringatózó ajtólapon találták meg. A kimenekített macskáról az HMS Lightning hajóorvosa azt írta: „különösebb sérülést nem találtam, de az egyed igen-igen mérgesnek tűnik." Ugyan már nem volt a fedélzetén, de érdemes tudni, hogy a mentőakció után a Lightning is elsüllyedt, 1943-ban.

Elsüllyeszthetetlen Sam haditengerészeti karrierje ezzel befejeződött, felettesei jobbnak látták végérvényesen partra tenni, bízva abban, hogy a Brit-szigeteket már csak nem tudja hullámsírba küldeni. Megérdemelt nyugdíját egy ír matróz belfasti házánál töltötte, 1955-ös haláláig.