Sokatmondó becenevek
Szöveg: Snoj Péter | 2017. július 9. 12:33A világtörténelem telis-tele van olyan királyokkal vagy épp hadvezérekkel, akik nevéhez már-már elválaszthatatlan jelzők is társultak. Így ismertük meg Oroszlánszívű Richárdot, Rettegett Ivánt, vagy épp Nagy Sándort. A katonai vezérek jellemére utaló „becenevek” a történelem későbbi korszakaiban sem maradtak el. Íme pár példa arra, hogy miként is emlékeztek, emlékeznek katonáik egykori vezetőikre.
Francis „Mocsári Róka" Marion
Marion dandártábornok az amerikai függetlenségi háború alatt vezette embereit, stratégiájának különleges ismertető jegye volt, hogy rendszerint kislétszámú gerillatámadásokat hajtott végre Észak-Amerika déli mocsaras vidékein. A területet felügyelő brit Banastre Tarleton ezredes és közte már-már egy végeláthatatlan harc bontakozott ki, miután Marion embereivel számtalan alkalommal lepte meg a briteket, s tűnt el a mocsárban pillanatokkal később. Tarleton ezredes egységével egy alkalommal – leírások szerint – huszonhat mérföldön át (csaknem negyvenkét kilométer) üldözte ellenfelét. Majd miután kénytelen volt beismerni a hajtóvadászat kudarcát állítólag úgy fogalmazott, hogy sosem fogja tudni levadászni azt a mocsári rókát. A különleges becenév ekkor ragadt Marion dandártábornokra, s ezután már mindenki – barát és ellenség egyaránt – így beszélt róla.
John „Black Jack" Pershing
Az első világháborús amerikai tábornok becenevéből azt gondolhatnánk, hogy a szerencsejátékok őszinte híve lehetett, ám valójában a szóösszetétel máshonnan, egy ma már elfogadhatatlan jelzőből ered. Pershing – ekkor még főhadnagy – 1897-ben kezdett el oktatni a West Point tisztképző akadémián. Kadétjai nem kedvelték, sőt egyenesen kerülték szigora és magas követelményei miatt. Mihelyst kiderítették, hogy korábban egy kizárólag afro-amerikaiakból álló alegységet vezetett, az amerikai kultúrában ma is csak „N-betűs szóként" emlegetett jelzővel látták el keresztnevének becézését. A kellemetlen név rajta maradt. Mindössze annyi változott az évek során, hogy a kifejezés finomodott, és már csak Fekete Jack-ként emlegették.
Smedley „A harcos kvéker" Butler
Butler vezérőrnagy kvéker család, vagyis egy az erőszaktól teljesen elzárkózó család szülöttje volt. Mégis, hazudva koráról, jelentkezett az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogságához, ahol 1898-ban hadnagyi rendfokozatot szerzett. Tizenkilenc éves korára tiszteletbeli, avagy címzetes századossá léptették elő. Karrierje során számos kitüntetés mellett kétszer is(!) kiérdemelte a Becsület Érdemérmet. Vezérőrnagyként vonult nyugdíjba. Még nem töltötte be a huszadik életévét, amikor emberei elnevezték őt a harcos kvékernek.
Sir Frank „Szakállas férfi" Messervy
Az igazán különös becenevet Messervy tábornok egy brit tiszthez képest furcsa szokásáról kapta. Lovassági tiszt volt az indiai gyarmatokon, majd harcolt mind a két világháborúban. Páratlan megjelenéssel kápráztatta el a bálok és gálaestek közönségeit, ám volt egy, a brit hadseregben nem túl népszerű szokása: harctéri körülmények között megtagadta a borotválkozást. Ennek köszönhetően nem egyszer tért vissza sűrű, tekintélyes szakállal egy-egy hosszabb járőr, vagy épp harci bevetés után.
James „Jumpin’ Jim" Gavin
Az Amerikai Egyesült Államok egyik első ejtőernyős alakulatának, a 82. légideszant hadosztálynak parancsnoka, Gavin altábornagy méltán tett szert népszerűségre emberei között. Hiszen amikor már tábornoki rendfokozatot nyert, sem hagyott fel azzal, hogy ő vezesse harcba embereit, a harci ugrásokat is beleértve. „Ugró Jim" dandártábornokként ért földet Normandiában, és már vezérőrnagyként vetette ki magát a C-47-es szállítógépből Hollandia felett, a Market Garden hadművelet alkalmával. Ennek köszönhette másik becenevét is, „az ugrándozó tábornokot".
Sir Douglas „Bádogláb" Bader
Bader századost a második világháborús brit királyi légierő egyik hőseként tartják számon. Amellett, hogy számos légigyőzelmet ért el, német fogságba esése után szüntelenül próbálkozott a szökéssel. Még a tábor őrei is titkon elismeréssel gondoltak a pilótára, ugyanis Bader 1931-ben egy repülőbemutató alkalmával mindkét lábát elveszítette. Akkor azonnal leszerelték, ám a háború kirobbanásával újra szükség volt szolgálataira és engedélyezték, hogy két, fémből készült protézisével is újra repülhessen.
Norman „A Medve" Schwarzkopf
A Sivatagi Vihar hadművelet parancsnoka két becenévvel is „büszkélkedhetett", ám ebből az egyiket letagadta volna. A „Stormin’ Norman", avagy „Roham Norman" ugyanis a hirtelen haragjára és fékezhetetlen indulatosságára utalt. Másik, közismertebb jelzője azonban sokkal inkább kedves volt számára, hiszen „A Medve" 193 centiméteres magasságára és csaknem 110 kilogrammos termetére utalt.