Száz éve halt meg „a levegő lovagja”

Ittebei Kiss József 1896. január 26-án Pozsonyban született. Tizennyolc évesen önkéntesként vonult be a hadseregbe. A pozsonyi 72. gyalogezred bakájaként a keleti fronton megsebesült. Kérhette volna leszerelését, de ő mindannak ellenére, amit a háború szörnyűségei közepette megtapasztalt, kitartott eredeti elhatározása mellett. Áthelyezését kérte a császári és királyi légierőhöz, és legjobb tudása szerint folytatta a kiképzést. 1918-ban három olasz vadásszal keveredett légi harcba: repülőgépét több találat érte, ő maga is haslövést szenvedett. Hosszas lábadozást követően szintén fel tudott állni, és teljes felépülése után újra a botkormány mögé ült.

Számos megnyert csatájának köszönhetően az egyik legeredményesebb osztrák–magyar pilótává vált. Azonban nem annyira a győzelmei száma, mint inkább az általa megvívott csaták során tanúsított magatartása miatt vált ismertté, ugyanis ellenfeleit lehetőség szerint nem lelőtte, hanem leszállásra kényszerítette. Emberséges viselkedése miatt mindkét oldalon kitűnt a sokszor kíméletlenül küzdő ellenfelek sorából, és még riválisai is „a levegő lovagjának" nevezték.

Az olaszországi Pergine településen állomásozott, amikor annak légterében 1918. május 24-én harcba bocsátkozott. Sajnos a géppuskája meghibásodott, így a túlerőben lévő angol repülőgépek ellen fel kellett adnia a küzdelmet. Az angol pilótáknak sikerült kilőniük a védtelenné vált repülőgépet, ezért a magyar légierő egykori pilótája hősi halált halt.

2005 májusa óta Ittebei Kiss József hadnagy nevét viseli a szolnoki laktanya.