Szent László, a lövészkatonák védőszentje

Szöveg: Szűcs László | 2013. június 27. 13:07

Június 27-én ünnepeljük I. (Szent) László Árpád-házi magyar királyt, aki korának egyik legnagyobb hadvezére volt, s akit nem egészen 100 évvel halála után avattak szentté. László a lövészkatonák védőszentje.

Az 1077 és 1095 között uralkodó I. László volt az, aki helyreállította az ország külső és belső biztonságát, mégpedig úgy, hogy közben nemzetközi tekintélyre is szert tett. Őt kérték fel az első keresztes hadjárat vezetésére, ám annak indulása előtt meghalt.

Uralkodása során alapvető katonai értékeket testesített meg, mint például a bátorság erénye, a hazáért való áldozatvállalás, a lovagiasság, valamint a gyengékkel és nőkkel szembeni szolidaritás. Négy évtizedes belső viszály után lett Magyarország királya. Kiváló uralkodói képességével, vitézségével, kivezette a magyarságot a belső viszályokból és megmentette a külső ellenség támadásaitól.

Uralkodásának legismertebb története, amikor megmentett egy lányt az országba betörő kunoktól, ennek köszönheti, hogy már életében legendává vált. Hadjárataiban mindig arra törekedett, hogy azt a felet támogassa, amelyben az igazságot látta. Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai arra bírták rá, hogy a végeket megerősítse.

László kultusza a halála után gyorsan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt ezt az egyház hivatalosan is megtehette volna. Sírját tömegesen keresték fel a gyógyulni vágyók és a peres felek is.

A kultusz kibontakozásához a döntő lökést III. Béla király adta meg, aki 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód őt tekintette példaképének. Károly Róbert és I. Lajos hódoló tisztelettel adóztak a lovagkirály emlékének. Nagy Lajos aranyforintja hátoldalára László képét verette, s ez a XV. század végéig kötelező hagyomány maradt a királyi pénzeknél.