Szerb nincstelenből magyar katonahős
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2018. október 13. 11:011848. október 13-án, százhetven éve aratta első jelentős győzelmét Damjanich János, a szabadságharc vértanúhalált halt hős honvédtábornoka.
![1599194609](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f51c5f1dc627455717027.jpg)
A helyzet persze elég sokat változott a következő időszakban, így Damjanich is hazatért 1848 nyarának elején, majd a frissen kinevezett Mészáros Lázár hadügyminiszter mellé került. Ezután Szegedre, a 3. honvédzászlóaljhoz osztották be: itt lett előbb őrnagy, alezredes, majd ezredes, és aktívan részt vett a katonák kiképzésében is. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan átesett a tűzkeresztségen is, hiszen ekkor már kitört a szerb kormányellenes felkelés. Damjanich több jelentős ütközetben is részt vett: ott volt Szenttamás mindkét ostrománál júliusban és augusztusban, október 13-án, Törökbecsénél pedig első győzelmét aratta. Itt mutatott kivételes képességei is jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy dandárparancsnokká nevezték ki. Novemberben és decemberben további hadisikereket aratott a bánsági hadjáratban a szerbekkel szemben. 1848. december 20-án vezérőrnaggyá léptették elő.
A következő időszak folyamatos harcokkal telt, legjelentősebb győzelmét március 5-én aratta Vécsey Károllyal közösen, amikor is megverték Szolnoknál a császári csapatokat. (A két tábornok egyébként kifejezetten rossz viszonyt ápolt egymással.) Ugyanebben a hónapban Damjanich lett a III. hadtest parancsnoka. A dicsőséges tavaszi hadjáratban az egyik legsikeresebb katonai vezetőnek számított: a tápióbicskei, az isaszegi, a váci, a nagysallói és a komáromi győzelemben egyaránt jelentős szerepet játszott. Noha az ő csapatai vettek részt ekkoriban a legtöbb harci cselekményben, nevéhez kizárólag győzelmek fűződnek: katonái közül sokan kezdetben bizalmatlanul álltak hozzá – a magyart élete végéig törte, és az előkelőbb származású tisztek lenézték paraszti származását is –, később azonban rajongásig szerették keménykezű, de igazságos, gondoskodó parancsnokukat.
![1599194609](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f51c5f212578533720377.jpg)
1849 tavaszán ideiglenes hadügyminiszterré választották, de nem sokkal később kényszerűen vissza kellett húzódnia a frontvonalból, mivel lábát törte kocsija felborulásakor. Még lábadozott, mikor júliusban átvette a parancsnoki tisztséget Aradon, és itt érte a szabadságharc befejezte is: az orosz Buturlin tábornoknak adta meg a várat Görgei Artúr felhívására, így került végül az osztrákok kezére. Damjanichot 1849. október 5-én Aradon a császári hadbíróság halálra ítélte, másnap pedig végrehajtották az ítéletet. „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt" – mondta maga Damjanich, mielőtt kötél általi halált halt volna: állítólag előzetesen ráripakodott a hóhérra is, hogy ne borzolja össze a szakállát, amikor a nyakába helyezi a kötelet. (A mai napig tartja magát a legenda, hogy a közvetlenül utána, legutolsóként kivégzett Vécsey Károly kezet csókolt halott tábornoktársának és egykori riválisának. Ez azonban – bármennyire is magasztos történet – a legfrissebb kutatások szerint nem igaz.)