Szerelmes szabadulóművész

De az öt esztendő korántsem telt izgalmak nélkül! Az alig 20 esztendős Horace szerelemes lett egy zsidó származását rejtegető német lányba. Rosa Rauchbach egy közeli munkatáborban volt segédmunkaerő, feltehetően a hadifoglyok dolgoztatásakor ismerhették meg egymást. Greasley visszaemlékezése szerint az első pillanattól kezdve tudta, hogy Rosa is beleszeretett. Kapcsolatuk jó ideig plátói maradt, csak egy-egy mondatban, milliónyi összekacsintásban fejeződhetett ki kettőjük románca. A lángoló szívű Horace azonban megelégelte a korlátokat, s egyik este megkísérelte a szökést. Ő maga is elcsodálkozott azon, hogy milyen gyorsan és viszonylag könnyedén a kerítés túloldalán találta magát. Rosának még az előző napon jelezte egy tenyérnyi méretű cetlin, hogy a közeli erdőben várjon rá. Szerelmük végre beteljesülhetett, és az első randevú sikerén felbuzdulva majd minden este megismételték a rövid légyottokat.

Joggal merül fel a kérdés, hogy Greasley hajnal hasadtával miért szökött mindig vissza, hogy a reggeli sorakozónál ne tűnjön fel hiánya. Egyszerű bajtársiasság vezérelte, ugyanis minden egyes találkozón megbeszélte Rosával, hogy következő este mi mindent hozzon magával, amit Horace aztán belophat a táborba. Így tudta ellátni bajtársait kellő élelemmel és gyógyszerekkel, ugyanis a tábor vezetői igyekeztek alultápláltan tartani foglyaikat, hogy minden erejüket és kedvüket elvegyék a szökési kísérletektől. Állítólag egyik alkalommal, amikor főtisztek látogattak el a táborba, Horace Greasley a kerítésnél állva félmeztelenül kiabált, és a genfi egyezményeket idézte, hogy a tisztek lássák, milyen csontsoványak fogva tartóiknak köszönhetően.

Történetét később többen alátámasztották egy fotóval is, amin Heinrich Himmler látható egy, a kerítés túloldalán vele szemben álló félmeztelen fogollyal. Mint később kiderült, ez a kép Minszkben készült, és egy orosz hadifogoly tagadta meg az őket leültető parancsot, ezzel is ellenállva a németeknek. Azon a képen tehát nem Horace szerepelt, és emiatt később méltatlanul hazugnak nevezték, holott ő maga sosem állította, hogy a tisztek között Himmler is ott lett volna, és sosem azonosította magát a szóban forgó képen.

Greasley Rosával való szerelme akkor ért véget, amikor 1945-ben szövetséges katonák felszabadították a tábort és a foglyokat kórházakba szállították. Miután visszatért Angliába, megpróbálta megkeresni a német lányt, aki azonban csak a háború után került elő, amikor is egy amerikai támaszponton jelentkezett munkára. Hogy bekerülhessen, elmesélte történetét a brit katonával, akinek gyermekével épp állapotos volt, és felsorolta az összes alkalmat, amikor segélyt lopott, hogy Horace bevihesse társainak a csomagokat. Az amerikaiak felkeresték Greasley-t, hogy igazolja a lány történetét, aki egy percig sem habozott ezzel. Mire azonban személyesen is felkereshette volna a lányt, hogy ott folytassák kapcsolatukat, ahol a háború miatt félbehagyták, Rosa közös gyermekükkel együtt belehalt a szülésbe.

Greasley későbbi felesége, Brenda a mai napig harcol a hitetlenkedőkkel, akik megkérdőjelezték néhai férje életútját. Mint számtalanszor elmondta, Horace valóban képes lehetett mindezekre (sőt, az özvegy még a himmleres képen is felismerni véli Horace-t). Arra az okfejtésre, hogy a képen jól láthatóan egy orosz pilotkasapkát és nadrágot viselő férfi látható, azt válaszolta: „Horace elmesélte nekem, hogy a fogság idején azt viselték, amit csak találtak, kaptak. Nem válogathattak. De én felismerem azt az arcot és a felsőtestet. Ő az én férjem volt."

Horace Greasley 2010-ben hunyt el spanyolországi otthonában.