Tea-háború, avagy zöld és fekete a hadszíntéren
Szöveg: Takács Vivien | 2017. április 30. 12:38A teát az örök élet italának is szokták nevezni. Szerte a világon fogyasztják, népszerűsége a mai napig töretlen. Japántól Kínán keresztül Indiáig, Oroszországon át Angliáig, szertartás övezi a tea készítését és fogyasztását. De vajon mi volt akkor, amikor a békeidőt felváltotta a háború? Bizony akkor is rendszeresen itták a frissítő nedűt…
Ugyan a holland, a portugál és a francia hajók már a XVI. században eljutottak a kínai kikötőkbe, a tea ekkor még nem szerepelt a rakomány között. Először 1610 körül a Holland Kelet-Indiai Társaság hozta be Európába a teát, ami ekkor még igazán különleges és nagyon drága, árunak számított. A holland társaságnak monopóliuma volt a növényre, így egyedüliként ő szállította Távol-Keletről Európába. Cserébe a hollandok zsályát adtak a kínaiaknak.
Kevesen tudják, de az ital elnevezése is Kínából ered: a hollandok Kína déli részéről szerezték be a teát, ahol a helyi lakosság „t’e"-nek nevezte azt. Innen ered a tea szó. Viszont az oroszok Kína északi részéről vették az italt, ahol „t’sa"-nak nevezték, innen származik a „csáj" elnevezés.
Az első megjelenést követően a tea nagyon gyorsan elterjedt Európában. Angliában Thomas Twining már 1706-ban megnyitotta első kávéházát, ahol termesztésen teát is lehetett kapni.
Az amerikaiakkal az angolok 1704-ben ismertették meg a teát. A kereskedelem fellendítése érdekében az angolok által „uralt" amerikai tartományokban eltörölték a behozatali vámokat, egyedül a teára hagyták meg, hogy azt mindig tőlük vásárolják. A magas teavámok miatt a lakosság fellázadt: 1773. december 16-án, mikor Bostonba megérkezett egy teaszállítmány. Indiánnak öltözött helyi emberek megtámadták a hajót, és a teljes rakományt, azaz 342 láda teát a tengerbe dobtak. Az esemény – ami „bostoni teadélután" néven vonult be a történelembe – az amerikai függetlenségi háború elindítója volt.
Nelson admirális, a földközi-tengeri brit flotta parancsnoka a XVIII. század végén kiadott egy „hajózási szabályzatot", amelyben elrendelte, hogy a matrózokat a hosszú tengeri utakon mindig elegendő teával és rummal kell ellátni. A rum innentől kezdve „kísérője" lett a teának… A brit hadsereg 1900-as évek végén kitalált egy koktélt, amelyet Gunfire-nek hívtak. Az ital rumból és teából állt. Később az első világháború alatt is ittak a katonák rumos teát. Más források a „rum fejadagról" is szólnak, az adagokat a katonák a tisztek jelenlétében kapták meg. Ezeket később teába, vagy kávéba töltötték.
Budapesten az első tea-kávé szaküzletet 1900-ban Julius Meinl nyitotta meg. A két világháború között a fővárosban és vidéken összesen 72, egységesen berendezett fióküzlet várta a vevőket. Az első világháború után megnőtt az indiai tea jelentősége. Az időjárástól erősen függő, kézzel megmunkált kínai tea nem bírta a versenyt.
A második világháborúban a leigázott Hollandia felett az angol légierő ledobott 75 ezer teafiltert egy éjszaka alatt. A világégést követően újra megnyíltak a „teaforrások": új termelőterületek jöttek létre. 1955-ben India volt a legnagyobb teatermelő, őt követte Kína, majd pedig Srí Lanka. Manapság pedig észre se vesszük mennyire az életünk részévé vált a tea. Jegesen, forrón, natúran, tejjel, fehéren, zölden, vagy fűszeresen, ezer módon lehet fogyasztani. És akkor a jótékony hatásairól még nem is beszéltünk…
(Forrás: S. Nagy Anikó: A tea kultúrtörténete)
Fotó: internet
