Tények és legendák a vietnami háborúról

A háború alatt, 1964. augusztus 5. és 1975. május 7. között több mint kétmillió, egészen pontosan 2 709 918 amerikai katona szolgált Vietnamban. Ez idő alatt összesen 240 Becsületérdemrendet adtak át, sokszor önfeláldozó hőstettek elismeréseként. A legelső amerikai áldozat James Davis közlegény volt, aki egy kutató rádióállomás személyzeteként vesztette életét, még 1961-ben. Davis sorsát további 58 147 hősi halott követte a háború során. Még többen, összesen hetvenötezren szenvedtek súlyos sebesülést – összesen 5 283 amputációt végeztek -, amelyből csaknem huszonnégyezren teljesen lebénultak.

A konfliktus több mint tíz éve alatt elesettek több mint 61 százaléka még nem töltötte be a huszonegyedik életévét. Köztük hatan a toborzáskor hazudtak és már tizenhat éves korukban a fronton szolgáltak. Az átlagéletkor 23 év volt. A legidősebb áldozat 62 éves volt.
A Vietnamban harc közben elesett katonák közül csaknem tizennyolcezren voltak házasok. A nyilvántartások szerint még ma is közel kétezer eltűnt emberről nincs információ.

Ismerve, hogy a vietnami háború veteránjait mennyire elfeledte visszaérkezésük után az amerikai társadalom, meglepő, hogy a megkérdezettek 74 százaléka újra jelentkezne még akkor is, ha tudná későbbi sorsát.
Szerencsére ma már jobb a megítélésük, az amerikai társadalom 87 százaléka nagyra tartja a Vietnamban szolgált veteránokat.

Mítosz 1: a vietnami háborúban szolgálók többségét sorozták.

A valóság ezzel szemben, hogy az 1964-75 között szolgálók kétharmada önkéntes volt, szemben a második világháború katonáival, ahol ez az arány épp fordítva jelentkezett.

Mítosz 2: Az amerikai média szerint a vietnámi veteránok közül 50-100 ezren öngyilkosságot követtek el.

Az adat ugyancsak hamis. A katonai levéltárak szerint valóban magas volt az öngyilkosságok száma, de a valós szám körülbelül 9 ezer fő volt. Többségük a háborút követő öt éven belül hunyt el.

Mítosz 3: Főként az afroamerikaiakat küldték a frontra, így az áldozatok nagyját is fekete bőrűek tették ki.

Valójában az áldozatok 86 százaléka fehér bőrű volt, mindössze 12,5 százalék volt fekete.

Mítosz 4: A Vietnamba küldött katonák többsége szegény és tanulatlan emberekből állt.

A háborúba küldöttek 79 százaléka rendelkezett érettségivel vagy még magasabb végzettséggel. Társadalomkutatók szerint a vietnami veteránok korosztálya a legjobb oktatási átlaggal bíró, amelyiket az Egyesült Államok háborúra készített fel.

Mítosz 5: Sokan hangoztatják, hogy a vietnami háború korántsem volt olyan intenzív, mint például a második világégés.

Ha egy átlagos gyalogos katonát veszünk alapul, akkor a második világháború alatt körülbelül 40 harcban eltöltött napról beszélhetünk négy év lefolyása alatt. Ezzel szemben egy ugyancsak átlagos szolgálatot teljesítő katona Vietnamban 240 nap harcot élt meg mindössze egy év alatt. A drasztikus növekedést többek között a helikoptereknek is tulajdonítják, amellyel rövid idő alatt át lehetett csoportosítani az erőket oda, ahol szükség volt rájuk.
A harcok sűrűsödésével a sebesülések száma is megemelkedett. A sebesültszállító helikopterek például csaknem 500 ezer bevetést teljesítettek, ami során 900 ezer sebesültet emeltek ki a csatatérről.