Tíz emlékezetes dal a háborúkról

Dire Straits – Brothers In Arms (Mark Knopfler, album: Brothers In Arms, 1985)

A Dire Straits e klasszikus balladáját a 20. század második felének egyik legbizarrabb fegyveres konfliktusa, a falklandi háború ihlette, amelyben 258 brit katona veszett oda néhány szikladarabért. A hasoncímű album a ‘80-as évek közepének egyik legnagyobb sikere volt, napjainkig több mint 30 millió példányban kelt el világszerte, a Brothers In Arms pedig éles témájához illően éles kontrasztot alkotott a lemez másik két nagy slágerével, a Money For Nothinggal és a Walk Of Life-fal: az előbbi akkoriban ultramodernnek számító, komputeranimációs videójával szemben ez a lassú, szomorú tónusú dal fekete-fehér, „mákos" klipet kapott, amely még hosszúsága és komor volta ellenére is az MTV kedvenc felvétele lett. Nem mellesleg ez a dal volt a zenetörténelem első olyan kislemeze, amely már CD-n is kijött.

Bruce Springsteen – Born In The U.S.A. (Bruce Springsteen, album: Born In The U.S.A., 1984)

Európában a mai napig tartja magát az a tévhit, hogy Bruce Springsteen legismertebb dala hazafias, szirupos óda az Egyesült Államokhoz, a valóság azonban nem is állhatna messzebb ettől: a „Főnök" 1984-es sikerlemezének címadó szerzeménye a vietnami háború veteránjainak utóéletéről szól, arról, mennyire nem becsülte meg az amerikai állam és társadalom az értelmetlen háborúban fizikai és lelki sérüléseket szenvedett katonákat, miután hazatértek a délkelet-ázsiai dzsungelek poklából. A dalnak még az eredeti címe is Vietnam volt, így nem csoda, hogy Springsteen a mai napig ingerülten reagál, amennyiben valaki nacionalista himnusznak bélyegzi az amerikai álom egyik árnyoldalát megéneklő számot, és a mai napig nem hajlandó odaadni olyan célokra, amelyek ellentétesek az eredeti mondanivalóval: a Chrysler például 12 millió dollárt ajánlott neki azért, hogy felhasználhassa a refrént egy autóreklámjában, az énekes viszont gondolkodás nélkül nemet mondott a felkérésre. Témájától függetlenül egyébként a dal valóban himnusszá vált az évek során, hiszen az ezt tartalmazó lemez – javarészt e témának köszönhetően – csak az Egyesült Államokban több mint 15 millió példányban talált gazdára.

Metallica – One (James Hetfield/Lars Ulrich, album: …And Justice For All, 1988)

A Metallica negyedik albumán szereplő One-t Dalton Trumbo Johnny háborúba megy című regénye, illetve az abból készült film ihlette, amelynek főszereplője egy sérülés következtében minden végtagját, látását, hallását és beszédkészségét elveszítő katona. A dal minden idők legsikeresebb metálzenekarának egyik leghatásosabb szerzeménye, ami elsősorban a tökéletesen építkező szöveg és zene egységének köszönhető: a számon végigvonuló elfojtott feszültségtől nehéz szabadulni, így nem véletlen, hogy a csapat a One-hoz forgatta le karrierje első videoklipjét is (benne a film részleteivel). A dal még annak ellenére is bekerült az amerikai Top 40-be, hogy hagyományos értelemben véve egyáltalán nem nevezhető slágeresnek, és a mai napig a Metallica koncertrepertoárjának egyik sarokkövét jelenti.

Guns N’ Roses – Civil War (W. Axl Rose/Slash/Duff McKagan, album: Use Your Illusion II, 1991)

A Guns N’ Roses eredetileg egy, az 1989-es romániai polgárháborúban árván maradt gyermekek megsegítése céljából összehozott válogatáslemezre írta a Civil Wart, ám végül annyira erősnek találták a dalt, hogy később egyenesen nyitószámként tették fel grandiózus kettős lemezük, a Use Your Illusion második felvonására. A drámaian építkező, zongorás nagyeposz minden bizonnyal az egyik legkerekebben megírt háborús dalszöveggel bír, és mindenféle szájbarágós, giccses közhely nélkül jut el a végső konklúzióig: „What’s so civil about war anyway?" („Egyáltalán mi a polgári a háborúban?") Noha a zenekar klasszikus felállása rég nincs együtt, a Civil Wart ma is műsoron tartják az egykori tagok: a dal a gitáros Slash idén február 7-ei budapesti koncertjén is elhangzott.

Jimi Hendrix – Machine Gun (Jimi Hendrix, album: Band Of Gypsys, 1970)

Jimi Hendrix egyik legemlékezetesebb dalának fő ismérve, hogy eleve laza szerkezettel íródott: sosem készült belőle stúdiófelvétel, a koncerteken azonban tizenkét percestől a félórásat közelítő változatokban rendszeresen játszották. A dalt alapvetően két téma ihlette: az amerikai fekete polgárjogi mozgalom harcai, illetve a vietnami háború: utóbbira rímelve Hendrix gitárja több sajátos háborús effektust is megidéz a géppisztoly-kerepeléstől a helikopterek forgószárnyaiig, de még a sebesültek sírását is mímelte a hangszerrel a bő lére eresztett gitárszólókban.

The Doors – Unknown Soldier (Jim Morrison/Robby Krieger/Ray Manzarek/John Densmore, album: Waiting For The Sun, 1968)

Noha megszületése idején éppen dúlt a vietnami háború, a Doors Unknown Soldiere nem kifejezetten erről a konfliktusról szólt, hanem általában véve minden háborúról, és a szöveget aláfestő zene is élt háborús hangulatfestő eszközökkel, effektekkel. A maga idejében számos rádióállomás nem is merte leadni a dalt politikailag kényes üzenete miatt, a zenekar azonban nem zavartatta magát: a színpadon rendszeresen úgy játszották el, hogy Robby Krieger a gitárjával „lelőtte" Jim Morrisont a deszkákon.

The Cranberries – Zombie (Dolores O’Riordan, album: No Need To Argue, 1994)

Az ír függetlenségi törekvések, illetve az IRA ehhez kapcsolódó tevékenysége számtalan film, könyv és dal ihletője volt a 20. század második felében – a The Cranberries e dala, a zenekar történetének egyetlen igazi nagy slágere is egy ezek közül. A Zombie-t egy 1993-as warringtoni IRA-akció ihlette, amelyben két gyermek vesztette életét. A dal nem az ír függetlenség, hanem a megbékélés mellett emelt szót – a sors érdekes fintora, hogy megjelenése után néhány héttel a szervezet huszonöt év után tűzszünetet hirdetett. (A rossz nyelvek szerint csak azt akarták megelőzni, hogy a zenekar újabb dalt írjon róluk.) A Zombie komoly témája ellenére az MTV egyik legjátszottabb és legtöbbet kért klipje lett, és a későbbiekben olyannyira „ránőtt" a The Cranberriesre, hogy a csapat nem is volt képes megszabadulni a dal árnyékától.

Slayer – War Ensemble (Jeff Hanneman/Tom Araya, album: Seasons In The Abyss, 1990)

Háború, sorozatgyilkosok, vér, halál, pusztulás, és persze az okkult témák – a Los Angeles-i Slayer nemcsak a világ legkeményebb zenekaraként híresült el a ‘80-as években, hanem szövegvilágukkal is jó néhány vihart kavartak karrierjük első időszakában. A zenekar ma már rég nem számít a botránybandák közé, inkább intézményesült nagy öregeknek tekinthetők, a háború iránti érdeklődésük azonban sosem lankadt. Témába vágó sok daluk közül ugyanakkor egyértelműen a War Ensemble a legismertebb – nem utolsósorban azért, mert ahhoz közeli megjelenésének, adrenalinpumpáló tempóinak és naturalisztikus szövegének köszönhetően ez a dal számított az 1991-es Öböl-háborúban harcoló amerikai katonák első számú slágerének a fronton, komplett osztagok indultak bevetésre a szám hangjaira.

Bob Marley And The Wailers – War (Allen Cole/Carlton Bennett/Bob Marley, album: Rastaman Vibration, 1976)

Bob Marley egyik legismertebb dalának szövegét szinte egy az egyben I. Hailé Szelasszié, a négus ENSZ-közgyűlésen elmondott 1963-as beszéde ihlette, ahol – Afrika gyakorlatilag összes vezetője nevében – a békéért szónokolt. Marley rasztafariánusként nem szimplán Afrika egyik legbefolyásosabb korabeli vezetőjeként tekintett az etióp vezetőre, hanem megváltóként. (Ironikus, hogy a beszédet egyébként nem az uralkodó, hanem beszédírója, Lorenzo Tazaz jegyezte szerzőként.) A dal a későbbiekben Marley egyik legismertebb szerzeményévé vált, és jelentőségét még az sem homályosította el, hogy az énekes 1981-es halála után csúnya szerzői jogi vita kereszttüzébe került a Wailers egyik tagja, Aston Barrett keresete nyomán.

Hair: Aquarius/Let The Sunshine In (Galt MacDermot/James Rado/Gerome Ragni, első bemutató: 1967, a kislemez megjelenése: 1969)

A Hair musical a hippikorszak eszenciája, és mint ilyen, a modern kultúra egyik legismertebb háborúellenes alkotása is, amelynek máig tartó töretlen népszerűsége elsősorban Milos Forman 1979-es filmjének köszönhető, ám az Egyesült Államokban már az eredeti musical bemutatója is valóságos őrületet eredményezett a ‘60-as évek végén. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a szóban forgó dal hat hétig vezette 1969-ben az amerikai slágerlistákat, és az év legkelendőbb kislemezének bizonyult. A később ezer különböző változatban feldolgozott szerzemény amolyan betetőzése a Vietnam-dilemma köré épített sztorinak, és nem direkten háborúellenes szöveggel, hanem inkább idealista, spirituális üzenettel mesél arról a korszakról, amikor a fegyvereket tényleg örök nyugalomra helyezheti az emberiség. Ez az idő azóta sem jött el, és még sokáig nem is fog, a Hair azonban – minden naivitása ellenére – bemutatója óta e törekvések szimbólumának tekinthető.