Tíz híres világháborús plakát

A „This Is The Enemy" egy olyan sorozat része, amely a nácikat és a japánokat állította a szörnyeteg szerepébe, akik a háborúval a pozitív erkölcsi rendet akarják felszámolni. A horogkeresztes kéz, ami egy tőrrel döfi át a Szent Bibliát, mondanivalóját tekintve erős és érzelmeket kiváltó üzenetet hordozott egy olyan ország polgárai felé, amelyben a Biblia szervesen beépült (szimbolikus tárgyként és hivatkozási alapként) mind a társadalmi, mind a politikai életbe.

Rosie

A hátországban rengeteg olyan munkakörben kellett a nőknek helytállniuk, amelyet addig tipikusan férfiszakmaként kezeltek.

Miután a férfiak jelentős része harcolni ment, a hadi- és nehézipari üzemekben a „gyengébbik nem" képviselői vették át helyüket.

A plakát az amerikai nőket buzdította arra, hogy vállaljanak részt a hadiipari munkában – úgy, mint Rosie, aki az alakja köré fűzött legendában szegecselőként került a köztudatba. (Rosie the Riveter.)

A grafikát valós személyről, egy Geraldine Doyle nevű gyári munkásról mintázták, aki hosszú időn át nem is tudott róla, milyen népszerű lett.

A híres plakátból napjainkra internetes mém, valamint feminista és antifeminista mozgalmak gyakori PR-kelléke vált.

Óvatlan szavak

Az amerikaiak professzionális teljesítményt nyújtottak a plakáttermelésben. Ez nemcsak a példányok számában mutatkozott meg, hanem az egy témára jutó variációk tekintetében is. Egyetlen témának elképesztő mennyiségű változatát találták ki, gyakran figyelembe véve a célközönség rétegezettségét is. Az 1943-as „Óvatlan szavak" sorozat a sokszor lényegtelennek hitt információk elővigyázatlan kikotyogásának veszélyére hívta fel a civil lakosság és a katonák figyelmét. A „falnak is füle van" művészi parafrázisának számtalan variációja készült, a karikatúráktól egészen a félelmet keltő ábrázolásokig. Listánkhoz az utóbbi kategóriából választottunk képet. „Hallgass vagy meghal!" – üzeni a szimbólumaiban mindenki számára érthető, erős érzelmi hatással operáló ábrázolás.

Tudom, mit nem tettél…

A „What Did You Do…" az érzelmi zsarolás és a férfi önérzetére gyakorolt nyomás klasszikus, mesteri példája. A kép cselekménye a jövőben játszódik, ahol a kisfiú katonákkal játszik, a kislány pedig az apja ölében valószínűleg éppen a világháborúról tanul.

Innen jut eszébe feltenni a kérdést: „Apu, te mit csináltál a Nagy Háborúban?" Az apa zavartan s csüggedten néz ki a képből, erre a kérdésre nem tud válaszolni. Az igazat bevallani („semmit") tekintélyének elvesztésével járhat, hazudni pedig nem angol úriemberhez méltó tett.

A férfi önérzet és hiúság felpiszkálásának sokkal durvább formái is voltak a plakáttörténelemben, ez az ábrázolás azonban éppen eléggé elegáns és ötletes ahhoz, hogy ne sértő, de kellően provokatív legyen a saját korában.

Amikor még velünk riogattak az Államokban

A propagandisták természetesen a kötvény potenciális vásárlóinak hazafias érzelmeire akartak hatni. A listánkon szereplő plakát azért különlegesen érdekes, mert a szöveg szerint a kötvények megvásárlásával a hunok visszaverését segíti az amerikai polgár.

Hogy a hun szót használták, természetesen nem véletlen. Egyfelől szlogen szempontjából az egymást követő egy szótagú szavak sokkal erősebb hatással bírnak, másfelől a magyarok (osztrák-magyar) szimpla lehunozása az ellenség kegyetlenségére és bestialitására utaltak.

Ehhez már csak egy frappáns kép kellett, amely ördögi fejjel, vértől csöpögő ujjakkal ábrázolta a Monarchia katonáját, hogy minden jó érzésű amerikaiban feltámadjon a hazafiasság, és siessen Szabadság kötvényt vásárolni.

A halál plakátja

„Az ellenség látja a fényt – sötétíts el!" felszólítású munkát azért választottuk a listába, mert zseniálisan ötvözi a civil lakosságnak szóló praktikus figyelmeztetést a szövetségesek démonizálásával. A fénycsíkban álló magányos alak eltörpül a vicsorgó csontváz alatt, amely a halál lovasaként ül egy bombázón, hogy német civileket gyilkoljon. A grafikai megoldás, a színek, a horrorisztikus ábrázolás egyaránt tökéletesen szolgálta az üzenet célba juttatását. Hatását tekintve az alapötlet kimagaslóan jó kivitelezését láthatjuk.

Emlékezz!

December 7. után már nem is akarta. A közvélemény felhördült és bosszúért kiáltott. Soha propagandistáknak olyan könnyű dolga nem volt, mint akkor a háború ügye mellé állítani a polgárokat.

Amerika vért akart. Ehhez a bosszúvágyhoz igazították a plakátokat és egyéb kommunikációs eszközöket is.

A félárbocon lengő, szakadt amerikai lobogó látványa sikeresen felkorbácsolta az amúgy sem nyugodt indulatokat.

Hatásos, tömör és rendkívül plasztikus kép. Üzenete és tartalma annyira időtálló, hogy ha a dátumot kicserélnénk szeptember 11-re, akkor is ugyanazt a hatást érné el.

Hitlerrel az anyósülésen

Ez alapján igyekeztek rábeszélni az autósokat a kényszerből kitalált közösségi kocsik használatára is. Az elv ugyanaz volt, mint napjainkban: egy autóban több olyan ember utazik, akinek úti célja megegyezik. Ám míg manapság az utas pénztárcája a fő ok, annak idején az üzemanyag-takarékosság volt az indok. A háború falta a benzint, az utánpótlások jelentős részét az üzemanyag tette ki. A plakát a takarékosságra szólít fel, meglehetősen erős ábrázolással. „Ha egyedül utazol, Hitlerrel utazol!" – szól a felirat. Ezzel az autótulajdonosok patriotizmusára hatottak, belevonva a hátországi civil lakosságot a front eseményeibe. Ha az otthon maradtak nem hoznak meg bizonyos áldozatokat, azzal a náciknak segítenek. Az üzenet nem maradt hatástalan, a közösségi autóklubok elég gyorsan népszerűek lettek.

Keep Calm

A minimalista plakát a frappánsan eltalált szöveggel eredetileg három verzióban készült, érdekes, hogy a piros színűt élesben soha nem használták, mivel arra az esetre tartogatták, ha a háború legrosszabb forgatókönyveinek valamelyike következne be. Végül az internetnek köszönhetően mégis ez lett minden idők legismertebb háborús propagandaszövege.

A poszterről sokáig nem lehetett tudni semmit, aztán  2000-ben az Anglia észak-keleti részén található Alnwickben egy antikváriumot vezető házaspár talált rá egy régi, poros könyvben. Stuart és Mary Manley-nek, a Barter Books könyvesbolt tulajdonosainak annyira megtetszett a kép, hogy bekereteztették és kitették az üzlet falára. Egy évvel később a vásárlók követelésére a házaspár elkezdte árulni a poszter másolatait. Évekig úgy lehetett tudni, hogy a brit levéltáron kívül csak két eredeti példány maradt meg, mígnem 2012-ben felbukkant még tizenöt darab eredeti poszter.

Te! Igen, Te!

A két legismertebb első világháborús plakátot azért vettük egy pontba, mert az azonos tartalom és forma mellett éppen egy jelentős kommunikációs különbségre mutat rá a két nemzet propaganda-felfogásában. Az első kép a britek toborzási munkája. Lord Kitchener látható rajta, aki a minden nehézséget legyőző angol katona mintapéldája volt a háború előtt. A háború kitörésekor ő lett a hadügyminiszter, így nála autentikusabb alakot találni sem lehetett volna egy ilyen jellegű üzenethez. Maga a plakát egyszerűségében zseniális, a rövid mondat, a személyes megszólítás, a bátor, szúrós tekintet nem maradt hatástalan.

Három évvel később, 1917-ben J. M. Flagg elkészítette a plakát amerikai verzióját, amely annyira sikeres lett, hogy még a 2. világháborúban is sikerrel alkalmazták. Az alapkoncepció és a szöveg ugyanaz (természetesen az „Isten, óvd a királyt!" mondat lemaradt), ám van egy óriási különbség. Flagg (vagy a megrendelő hadügyben valaki) kiválóan érzett rá arra, hogy az amerikaiak imádnak szimbólumokban gondolkodni, márpedig mi lehet hatásosabb szimbólum, mint maga Uncle Sam, az Egyesült Államok kitalált megszemélyesítője? (Uncle Sam 1812 óta él a köztudatban.) Valós személy helyett tehát egy nemzet szimbólumát rajzolta meg, a plakát pedig annyira népszerű, hogy a mai napig ezt tartják minden idők legismertebb grafikus propagandaanyagának.

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)