Tíz ködös haláleset a történelemből

Attila, Isten ostora, a hunok világhódító fejedelme hadi sikerei csúcsán, 453-ban halt meg, és fiatal távozása már kicsivel később is ellentmondásosnak számított. A hagyomány azt tartja, hogy nászéjszakáján eleredt az orra vére, és visszafolyt a torkára, így megfulladt, de kétségtelenül fennköltebb és izgalmasabb az a teória, amely szerint germán felesége végzett vele, méghozzá a fülébe cseppentett méreg segítségével. Lassan ezerhatszáz év távlatából persze aligha lehet igazságot tenni, főleg, hogy Attilának nemcsak halála, de nyughelye is rejtélyes: a feljegyzések szerint tripla, arany-, ezüst- és vaskoporsókban temették a Tisza egyik ágában, a temetésen közreműködő szolgálókat pedig megölték, hogy ne derüljön ki, hol nyugszik az uralkodó. Több mértékadó történészi szakvélemény is valószínűtlennek tartja ezt a változatot, mint ahogy azt is, hogy a Tisza medrébe temették volna Attilát: az újabb elképzelések szerint valójában valahol a Duna-Tisza közén helyezhették végső nyughelyére a nagy hadvezért. Akár így, akár úgy történt, a sírt ma már gyakorlatilag esélytelennek tűnik megtalálni.

Szakrális gyilkosság vagy valami egészen más?

Álmos vezér sorsa teljesen bizonytalanná válik onnantól fogva, hogy a honfoglaló magyarok bevonultak Hungra, a mai Ungvárra. Egy, viszonylag kései forrás arra céloz, hogy a fejedelmet rituálisan meggyilkolták – ezt a változatot az az elmélet támasztaná alá, miszerint a magyarok a kazároktól átvett kettős fejedelemség rendszerében éltek ekkoriban, és a két vezető közül a szakrális szerepet betöltő uralkodót egyes esetekben feláldozták. Álmos esetében mindez nem tekinthető maradéktalanul bizonyítottnak, az viszont eléggé egyértelműnek tűnik, hogy a Kárpát-medencébe már nem jött be a honfoglaló magyarokkal a fejedelem. Korabeli írásos források hiányában a rejtélyre aligha derül már fény.

Szent István fia, Imre herceg sorsa a mai napig rejtélyes. Első Árpád-házi királyunk már életében át akarta adni hatalmát utódjának, ám az állítólag kiváló katonai képességekkel rendelkező, a királyi testőrséget is vezető herceg fiatalon meghalt – viszont ellentmondásos, pontosan miért is. Az ismertebb változat szerint egy vadkan végzett Imrével egy vadászaton, a másik verzió szerint megbetegedett, ugyanakkor már az első verzió is felvet néhány kérdést, hiszen Magyarországon élt akkoriban egy Kabán („Vadkan") nevű besenyő törzs, és itt az egyik főnök rangjelzése, titulusa Tonuzoba („Vaddisznó-apa") volt. Anonymus írja, hogy István Tonuzobát élve temettette el feleségével együtt, márpedig nem tudunk arról, hogy a király bárki mással szemben is alkalmazta volna ezt a még korabeli viszonyok között is elképesztően brutális büntetést – vagyis alighanem jó oka lehetett rá. Még tovább árnyalja a helyzetet, hogy egyes források szerint Tonuzoba leánya révén Vazul herceggel, a trón magyar jogszokás szerinti eredeti várományosával is rokonságban állt. Örök rejtély, mi is a pontos igazság.

Mérgezés vagy gyomorrák?

Köztudott, hogy az élete utolsó éveit a lehangoló, kietlen Szent Ilonán eltöltő Napóleon egészségi állapota rettentően leromlott: az egykori császárt köszvény gyötörte, és súlyos májbetegségtől szenvedett. Viszont halálához több csoportnak is egyértelmű érdeke fűződött, és szervezetében igen magas mennyiségű arzént találtak – vagyis elég komoly esélye van annak, hogy megmérgezték. Minderre csak akkor derülhetne fény, ha mai technikával vizsgálnák meg a császár maradványait, ám amennyiben így történne, akkor is nehéz lenne bizonyítani, ki tette el láb alól Napóleont: a lassan kétszáz éve terjedő elméletek között ugyanúgy akad az őt őrző britek felelősségét állító teória, mint ahogy mások a Bourbonokat igyekeznek gyanúba keverni, mivel rettegtek tőle, hogy ebből a száműzetésből is visszatér. A történészek egy része úgy véli, a császárral valójában gyomorrák végzett, ennek viszont ellentmond, hogy Napóleon élete utolsó éveiben eléggé elhízott – utóbbi a hasonló, elhúzódó arzénmérgezés egyik velejárója. Viszont az arzén akár falfestékből is a szervezetébe kerülhetett. Vagyis egyelőre csak annyi biztos, hogy semmi sem biztos – a történelem egyik leglegendásabb alakjának életútjához azonban kétségtelenül passzol ez a mitikus homály.

Főurak vagy külföldi kémek?

A bukás évei előtt az orosz cári udvarban befolyásos tanácsadóként tevékenykedő „szerzetes", Grigorij Jefimovics Raszputyin ellen először 1911-ben kíséreltek meg merényletet, de a titokzatos tanácsadó agyonverésével megpróbálkozó két szerzetes kudarcot vallott. Ugyanígy az a prostituált sem tudott végezni vele, aki 1914-ben próbálta meg leszúrni őt. A misztikus ködbe burkolózó, rejtélyes Raszputyin a cári udvarban szinte egyedüliként ellenezte, hogy Oroszország háborúba bonyolódjon a nyugati nagyhatalmakkal, mikor azonban az erről szóló döntések megszülettek, épp lábadozott, vagyis a döntési folyamatból azért sikerült kiiktatni. Meggyilkolása további két évet váratott magára: ekkor egyik állítólagos korábbi szeretője, Feliksz Juszupov herceg csalta lépre, de elég nehezen végeztek vele. Először mérgezett bort és süteményeket etettek a sztáreccel, ezek azonban nem hatottak, pedig annyi ciánt fogyasztott, aminek tíz embert is könnyűszerrel meg kellett volna ölnie. Utána lelőtték, de még így is kitántorgott a szabadba, ahol ezután furkósbotokkal verték agyon, ismét fejbe lőtték, majd a jeges Névába dobták. A boncolási feljegyzések szerint azonban a holttest tüdejében vizet találtak, vagyis még ekkor is életben volt. A modern kutatások egy része szerint ugyanakkor a Juszupov-féle titokzatos merénylet csupán kitaláció, és Raszputyint valójában a brit titkosszolgálat két ügynöke tette el láb alól.

Kik adtak megbízást Tisza István meggyilkolására?

Tisza Istvánra, a 20. század elejének egyik legmeghatározóbb magyar politikusa ellen három sikertelen merényletkísérletet követtek el (az egyiket egyenesen az Országházban). A negyedik próbálkozás végül sikerrel járt: Tisza életét golyók oltották ki az őszirózsás forradalomként emlegetett eseménysorozat közepette, a Hermina úti Róheim-villa bejáratánál. Katonák és matrózok csoportja végzett vele, ám a mai napig nem sikerült tisztázni, pontosan kinek a megrendelésére és miért ölték meg a volt miniszterelnököt, aki hivatali idejének letelte után is a dualizmus és a háborús politika jelképeként élt a köztudatban, és számos ellenséget szerzett magának két kormányfői ciklusa alatt. Noha a Károlyi-kormány nyomoztatott az ügyben, a gyilkosságot végül nem sikerült pontosan felderíteni: még a pontos indítékról is csak találgatni lehet a mai napig – annak ellenére, hogy a feltételezett tettesek és felbujtók közül többet is börtönbe zártak.

Szívinfarktus, kivégzés vagy kényszermunka?

Raoul Wallenberg svéd diplomata a második világháború egyik emblematikus figurája, aki ember tudott maradni egy végtelenül embertelen korszakban, és magyar zsidók ezreit mentette meg a deportálásoktól. Ezt nagyjából mindenki tudja is róla, azt azonban a mai napig homály fedi, mi lett Wallenberg sorsa 1945. január 13. után. Annyi bizonyos, hogy a diplomata ezen a napon Budapesten, szabad akaratából tartott egy szovjet tiszttel a Vörös Hadsereg fővárosi bevonulását követően, innentől azonban homályossá válik a történet, és nemcsak azt nem tudni, hol halt meg, de azt sem, hogy pontosan mikor. A Magyar Rádióban március 8-án ugyan elhangzott, hogy Wallenberget nyilasok, illetve német ügynökök meggyilkolták, ez azonban szovjet nyomásra történt – a diplomata ekkor már alighanem Moszkvában, az NKVD őrizetében volt. Később szabadult foglyok szerint a diplomata 1947 tavaszáig szinte bizonyosan a Ljubljankában raboskodott, ám ezutáni sorsáról már nem tudni biztosat: egy tíz évvel későbbi szovjet dokumentum szerint szívinfarktusban elhunyt, ám ennél sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy Szibériába deportálták, és ide-oda szállították a munkatáborok között. Az utolsó róla szóló beszámoló 1959-ből származik, de nehéz eldönteni, melyik észlelés volt hiteles, és a Szovjetunió széthullása utáni orosz titkosszolgálati, illetve katonai források is teljesen ellentmondásosak: egyes információk szerint Wallenberget már 1947-ben kivégezték, mások szerint még a ’70-es évek közepén is életben volt a Ljubljankában. A szovjetek motivációi szintén nehezen kibogozhatók: először azzal vádolták meg Wallenberget, hogy valójában összejátszott Adolf Eichmann-nal, majd amerikai kapcsolatai miatt vált gyanússá, és a CIA elődjének számító OSS kémjeként bélyegezték meg. Mivel pedig ekkor már mindenki tudta, hogy a náci Németország sorsa megpecsételődött, a felek már a jövőre nézve helyezkedtek – alighanem így lett Raoul Wallenberg a hidegháború egyik első áldozata, de ez is csak a legelterjedtebb a számtalan feltételezés közül, és korántsem nyert száz százalékos igazolást.

Egyetlen más merénylet sem generált annyi összeesküvés-elméletet, mint a Kennedy-gyilkosság – a konspirációs teóriák olyan szerteágazóak, hogy még példálózó felsorolást is nehéz lenne gyártani belőlük. Mindennek persze alapos oka van, hiszen a texasi merénylet körüli tisztázatlan kérdések száma elképesztően magas, kezdve a közeli dombról felszálló füst pontos mibenlététől az elfogott merénylő, Lee Harvey Oswald szovjet kapcsolatain és Jack Ruby általi meggyilkolásán át egészen addig, miért kellett évtizedekre titkosítani rengeteg nyomozati aktát és dokumentumot. A megoldás kulcsához több mint ötven évvel a történtek után sincs sokkal közelebb a történettudomány és a közvélemény, mint a nyomozás hivatalos lezárása idején.

Likvidálás vagy merénylet?

Lin Piao kínai hadügyminiszter nemcsak Mao Ce-tung egyik legmegbízhatóbb szövetségese volt, hanem egyben a Nagy Kormányos kijelölt utódja is – fényes karrierjének azonban egy rejtélyes repülőgép-szerencsétlenség vetett véget 1971. szeptember 13-ára virradó éjjel, a mongol légtérben. Azóta sem derült ki, pontosan mi okozta Lin Piao gépének lezuhanását, ugyanakkor nem véletlen, hogy számos összeesküvés-elmélet él a balesettel kapcsolatban: a Maónál tizenöt évvel fiatalabb hadügyér – egyesek szerint a diktátor idézeteit tartalmazó, híres „Kis Vörös Könyv" összeállítója is ő volt – élete utolsó hónapjaiban meglehetősen követelőzővé vált, és hatalmi mesterkedései magában a vezérben is visszatetszést keltettek. A mai napig nem tudni, pontosan mit is tervezett Lin Piao: a többé-kevésbé elfogadott forgatókönyv szerint „egyszerű" merénylettel akarta kioltani Mao életét, a legelvadultabb teóriák szerint azonban ennél sokkal veszélyesebb hazárdjátékba fogott, amihez a KGB és Moszkva segítségét is igénybe kívánta venni. Mivel a szovjet-kínai viszony ekkoriban igen feszült volt, a hadsereget vezető Lin e verziók szerint egy színlelt szovjet támadás után átvette volna a hatalmat, és kiiktatta volna Mao Ce-tungot. E fenti elméletek hívei szerint Lint a terveket megneszelő Mao egy díszvacsorát követően agyonlövette, a Mongóliában lezuhant repülőn pedig valójában már csak a hadügyminiszter egyik puccsista szövetségese utazott – és a gépet is a kínai légierő lőtte le. Az igazság valószínűleg sosem derül ki, pedig kétségtelenül a Kínai Kommunista Párt történetének egyik érdekes fejezetéről van szó.

Ki? És miért?

Olof Palme svéd miniszterelnököt 1986. február 28-án ölték meg Stockholmban. A kormányfő több szempontból is különutas figurának számított a nyugati világban: a Szovjetunió mellett az Egyesült Államokkal és Izraellel is többször összeütközésbe került, és ugyan politikai pályafutása során akadtak vitatható lépései (így például Pol Pot hatalomra kerülésének kezdeti üdvözlése, illetve egy hivatalos vizit Fidel Castro Kubájában), szenvedélyességével, az emberi jogok melletti következetes kiállásával nagy népszerűségre tett szert. Éppen színházból tartott haza a feleségével, amikor egy merénylő közvetlen közelről fejbelőtte – a mai napig nem tudjuk, hogy ki és miért. Első fokon, elsősorban Palme nejének vallomása alapján ugyan 1988-ban elítéltek egy Christer Pettersson nevű férfit, ám ez utóbb téves döntésnek bizonyult. A miniszterelnök meggyilkolására azóta sincs megnyugtató válasz: semmit sem tudunk, még azt sem, hogy valamelyik vele szemben álló érdekcsoport vagy egy magányos őrült oltotta-e ki az életét.

(Korábbi TOP 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)