Tíz véreskezű diktátor – közel 140 millió halott

Jorge Rafael Videla – 30 ezer halott

Videla az argentin hadsereg főparancsnoka, de gyakorlatilag Argentína elnöke volt, aki 1976 és 1983 között körülbelül harmincezer ember életét oltotta ki. A főparancsnok által vezetett katonai junta, az akkori labilis politikai viszonyok miatt került hatalomra. Első dolguk az volt, hogy leszámoltak a politikai ellenfeleikkel, valamint azokkal, akik csak egy kicsit is másképp gondolkodtak, mint ők. Az elrabolt embereket, sokszor gyerekeket, terhes nőket több esetben megkínozták, majd megölték. Körülbelül 450 gyereket elvettek a szüleiktől és olyan házaspároknak adták, akik szimpatizáltak a diktatúrával.

Idi Amin Dada – 300-500 ezer halott

Amin, Uganda hadseregének tábornoka már 1954-ben megmutatta kegyetlenségét a turkanai mészárlásban. Történt ugyanis, hogy az ugandai hatóságok a kenyaiakat okolták amiatt, hogy valaki elhajtotta a térségből a marhaállományt. Az Idi Amin által vezetett csapatok elkapták a feltételezett tolvajokat, akik közül sokakat megkínoztak, kivégeztek, közülük néhányat élve eltemettek. Aztán Amin uralkodása maga volt a rémálom: 1971 és 1979 között több mint háromszázezer, de egyesek szerint ötszázezer embert öletett meg. 1972-ben – miután „álmában megjelent Isten" – kinyilvánította, hogy Uganda a „feketék országa"  és több tízezer pakisztánit, valamint indiait űzött el az országból, azért „mert akadályozzák a gazdasági felemelkedést". Idi Amin – hogy hatalmát megerősítse – bárkit gondolkodás nélkül kivégeztetett, akiről csak gyanította, hogy ellene fordult. Az áldozatai között voltak politikusok, katolikus vallásúak, bankárok, tudósok, diplomaták és újságírók is. 1979. április 11-én tanzániai csapatok bevonultak Kampalába és megdöntötték a diktatúrát, azóta ez a nap nemzeti ünnep az afrikai országban.

Yakubu Gowon – 1,1 millió halott

Yakubu Gowon nigériai miniszterelnök uralma alatt – 1966 és 1975 között – százezer katona és egymillió civil halt meg, legtöbben az 1967-től 1970-ig tartó nigériai polgárháborúban vesztették életüket. A háború kiváltó okaként az országban meglévő etnikai, gazdasági és kulturális feszültséget szokás megjelölni, illetve azt, hogy  Nigéria legfőbb exportcikkéből, a kőolajból a Niger folyó deltájánál volt a legtöbb. Az ország ezen részét, azaz a keleti régiót Odumegwu Ojukwu alezredes vezette, míg a fennmaradó rész Gowon fennhatósága alá tartozott. Gowon nagy nyomást gyakorolt Ojukwu régiójára, aki emiatt támogatta az elszakadás politikáját és megalapította a Biafra Köztársaságot. A polgárháború ezt követően robbant ki. 

Mengistu Haile Mariam – 1,5 millió halott

Etiópiát 1974 és 1987 között egy kommunista katonai főtisztekből álló junta, a Derg irányította, A juntának 1974 és 1987 között Mengistu Haile Mariam ezredes volt a vezetője, aki aztán 1987 és 1991 között Etiópia államfője volt. 1974-ben, beiktatása napján elmondott beszédében elhangzott egy felkiáltás: „Halál az ellenforradalmárokra!", s ezzel egy időben három palack vért csapott a földhöz. 1977-1978 között kivégeztette azokat az embereket, akik szembeszálltak vele. Diktatúrája alatt ezreket öletett meg katonáival, sőt, bevezetett egy új adót is, amelynek a neve „elpocsékolt lőszer" volt. Ezt olyan családoknak kellett kifizetni, akik vissza szerették volna kapni az áldozatokat.

Enver pasa, az oszmán katonatiszt, az ifjútörök nacionalista politikai tömörülés vezetője – amely 1908-tól kisebb megszakításokkal egészen 1918-ig az államot irányította -, valamint az első világháború alatt az oszmán birodalom vezetője volt. Hadügyminiszterként az egyik vereséget a másik után szenvedte el, de sosem ismerte be, hogy ő lett volna a hibás. 1914-ben, a szarikamisi csata elvesztése után, Isztambulba visszatérve az örményeket hibáztatta a vereségért és azzal vádolta meg őket, hogy átálltak az oroszok oldalára. Ennek köszönhető az örmény népirtás, amelyben 1,2 millió örmény vesztette életét. Enver pasa ezenkívül 830 ezer görögöt és körülbelül félmillió asszírt gyilkoltatott meg az első világháború alatt.

Tódzsó Hideki – 4 millió halott

Tódzsó Hideki a Japán Császári Hadsereg tábornoka, japán negyvenedik miniszterelnöke volt, aki a második világháború idején az ország hadügyminiszteri, bel- és külügyminiszteri, valamint oktatási és gazdasági miniszteri posztját is ellátta.  „Uralkodása" alatt a diákoknak az iskolában katonai képzésen kellett részt venniük.  Nevéhez köthető az 1937-es kegyetlen nankingi mészárlás is. A japán hadsereg először Sanghajt foglalta el, majd az akkori kínai főváros, Nanking következett. A katonák hat hét alatt több mint kétszázezer embert öltek meg, nőket erőszakoltak meg és házakat fosztottak ki. Tódzsó Hidekiről az a hír járja, hogy a nankingi mészárláson kívül közvetve vagy közvetlenül, de köze volt még több millió koreai, Fülöp-szigeteki, indokínai civil meggyilkolásában is,  mindemellett pedig jóváhagyta, hogy megkínozzanak több tízezer hadifoglyot. A világháború után, 1948. december 23-án akasztották fel, miután elítélték a tokiói perben.

II. Lipót – közel 15 millió
halott

II. Lipót – azon kívül, hogy 1865 és 1909 között Belgium királya volt – a Kongói Szabadállam néven ismert afrikai gyarmat kizsákmányolása miatt is híressé-hírhedtté vált.  Ahhoz, hogy a gyarmat a két legfontosabb terményét, a gumit és az elefántcsontot kitermelje, kényszermunkát szabott ki a helyiekre, és aki nem teljesítette a kitermelési kvótát, azt Lipót megcsonkíttatta vagy megölette.  A kényszermunka áldozatainak pontos számát nem lehet megmondani, egyes történészek kétmillióra teszik, mások pedig azt mondják, hogy tizenötmilliónál is többen vesztették életüket.

Adolf Hitler – 17-20 millió
halott

Adolf Hitler a Harmadik Birodalom megalapítása, azaz 1933-as kancellárrá választása után nem sokkal betiltott minden más politikai pártot és ellenzéki mozgalmat, így hamarosan önkényuralomra tett szert. A második világháború kitörése után, a kezdeti gyors hadisikerek miatt népszerűsége meredeken ívelt felfele. A hadvezetés bizalma csak a vesztes sztálingrádi csata után ingott meg benne, a hatalomból eltávolítani azonban még ekkor sem tudták vagy nem is nagyon akarták… A második világháború ideje alatt több mint 17 millió embert öltek meg a nácik, köztük hatmillió zsidót és körülbelül másfél millió cigányt.

Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, azaz Sztálin – 23 millió halott

1922-ben Sztálint választották meg a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának, és mivel Lenin 1924-es halála előtt nem nevezett meg utódot, Sztálin meg is maradt ebben a beosztásban. A hatalom megszerzésének pillanatától fogva egyeduralomra törekedett, ellenfeleit sorra megölette, majd később politikai tisztogatásba kezdett. Deportálások és tömeges letartóztatások kezdődtek, sőt kiterjesztette a 12-16 év közötti fiatalokra a halálbüntetést, mivel az országban több helyen is jellemzővé vált, hogy az éhínség miatt a gyerekek fosztogatni  kezdtek. Az éhínséghez hozzájárult Sztálin új gazdaságpolitikája is, amelynek köszönhetően az élelmiszer termelés összeomlott. Csak Ukrajnában 6,5-10 millió ember halálát okozta a holodomor, azaz az éhhalál. 

Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke és a Kínai Kommunista Párt vezetője 1946 és 1975 között olyan politikát folytatott, ami legalább negyvenmillió emberéletet követelt. Mao uralkodásának első pár évében körülbelül hat millió embert végeztetett ki, vagy küldött munkatáborokba. A diktátor nevéhez kapcsolódik a Nagy Ugrás politikája is, amelynek célja Kína iparosítása volt.  Az erőszakos iparosítás az agrárdolgozók számának jelentős csökkenésével járt, ami éhínséget okozott és több tízmillió áldozatot követelt. Mao másik „intézkedése" a kulturális forradalom volt; a diktátor úgy gondolta, hogy a régi kultúra megakadályozza Kína újjászületését. A forradalom védelmében 1966-ban fiatal kommunistákból verbuvált Vörös Gárda megölte a tanárokat és mindazokat az értelmiségeket, akik szembeszegültek Maóval. A gárdisták sorra lerombolták a műemlékeket, a kínai történelmi alkotásokat, valamint több ezer tibeti buddhista szentélyt is. A forradalom egyesek szerint negyvenezer halálos áldozattal járt, de mások úgy gondolják, hogy hétmillióan haltak meg. A diktátor közel harminc éven át tartó uralkodása alatt szerzett áldozatok számát 45-75 millió közé becsülik. Ennek ellenére Mao Ce-tung megítélése még Kínában sem egyértelműen negatív.

(További Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)