Túl a hangsebességen

A nyugat-virginiai Myra városában 1923. február 13-án született
Chuck Yeager repülőgép-szerelőként kezdte pályafutását az amerikai légierőnél (USAF). A pilótaképzésre 1942 szeptemberében jelentkezett, egy
év múlva zászlósi rangban P–51-es vadászpilóta lett. Századával
1943 novemberében külföldre települt. Az Egyesült Királyságban
a leistoni légi támaszpontról indulva Yaeger P–51D Mustanggal
repült a 363. vadászrepülő-században.

A nyolcadik bevetésén, egy
légi győzelem után Franciaország felett lelőtték. A francia ellenállás
segítségével Spanyolországba menekült, majd 1944 májusában
visszatért Angliába. Bár a légierő szabályzata értelmében az egyszer
már kimenekült pilóták többet nem repülhettek ellenséges terület fölé, újbóli bevetését személyesen Dwight D. Eisenhower tábornok
kérésére mégis engedélyezték.

Ezredében ő volt az első „egynapos ász", aki egy bevetés során öt
ellenséges gépet lőtt le. A háború végére 13 és fél hivatalos légi győzelme
volt (elsőként ő lőtt le sugárhajtású Messerschmitt Me 262-t). Az utolsó, 61. bevetését 1945. január 15-én repülte, majd már
századosként tért vissza az Egyesült Államokba.

A második világháborút követően Yeager a légierőnél maradt,
és a Muroc Army Air Field (ma Edwards Légitámaszpont) egyik
berepülőpilótája lett. Itt került sor a hangsebesség átlépésére, miután
őt kérték fel a rakétameghajtású Bell X–1 vezetésére. Yeager 1947.
október 14-én, 13 700 méteres magasságban lépte át először a
hangsebességet, az 1 Mach-ot. A gép csúcssebessége 1,07 Mach volt.

A gép

A Bell X–1 rakétahajtóműves, transzszonikus kísérleti repülőgép volt,
melyet az Egyesült Államokban építettek a NACA (a későbbi NASA)
és az amerikai légierő megbízásából. A gépet B–29-es nehézbombázóról
oldották le, ezután rakétahajtóműveinek segítségével gyorsították nagy
sebességre, majd siklórepüléssel ért földet.

1953 második felében Yeager részt vett a USAF által indított X–1A
programban, melynek célja egy 2 Mach sebességet elérő repülőgép
kifejlesztése volt. Yeager és csapata 1953. december 12-én elérték a
2,44 Mach-ot.

Yeager vadászrepülőszázad- és -ezredparancsnokként szolgált
Németországban, Franciaországban és Spanyolországban.
1962-ben a USAF berepülőpilóta-iskolájának vezetője lett. A
U.S. Air Force Test Pilot School képezte ki a NASA asztronautáit
is, így 1963–1964-ben Yeager ötször repül a NASA M2–F1 kísérleti
siklórepülőgépével.

1966-ban Yeagert kinevezték a 405. harcászati vadászrepülő-ezred
élére. A Fülöp-szigeteki Clark légibázisról a vadászrepülő-századokat
gyakran irányították át más délkelet-ázsiai hadszínterekre, nagyrészt
Dél-Vietnamba. Yeager ezredparancsnokként 127 bevetésen vett
részt, főleg B–57 Canberra könnyűbombázókkal. 1968-ban az észak-karolinai Seymour-Johnson légibázis 4. harcászati vadászrepülő-ezredét kapta meg.

1969. június 22-én Chuck Yeagert előléptették dandártábornokká,
majd kinevezték a 17. légierő (Seventeenth Air Force)
parancsnokhelyettesévé. 1971-től Yeager a pakisztáni légierő
tanácsadójaként szolgált. Ezután még Németország következett, majd
1975-től a USAF és a NASA tanácsadójaként alkalmazták.

Yeager dolgozott a Rogers-bizottságban is, amely a Challenger
űrrepülőgép katasztrófáját volt hivatott kivizsgálni. Ez volt az első
amerikai űrkatasztrófa, ami repülés közben következett be. Mint
ismert, 1986. január 28-án a Challenger 73 másodperccel az indítás
után megsemmisült, s a fedélzetén tartózkodó hét űrhajós életét vesztette.

Yeager 1997. október 14-én,
történelmi repülése 50. évfordulóján újra repült egy F-15D
Eagle-ön majd egy F-16 Fighting Falconon – természetesen már nem ő
vezette a gépeket.

Ha kíváncsi a történelmi repülésre, ide kattintva megnézheti!

Fotó: Archív