Úszó sziget

Álcázófestést már az első világháború idején is alkalmaztak a hadihajókon, amelyekkel leginkább a tengerek vizével való egybeolvadást, illetve a lehető legnehezebben értelmezhető formákat, alakzatot kívánták elérni. A holland haditengerészek azonban kivételes fortélyhoz nyúltak annak érdekében, hogy az utánuk leselkedőket megtévesszék. 

A Holland Királyi Haditengerészet Abraham Crijnssen nevű aknakutatója a Jáva tengeren teljesített szolgálatot 1942-ben. A február 27-én vívott tengeri ütközet során a japánok szétzilálták a szövetségesek harcban álló flottáját. A hollandok részéről mindössze négy hajónak sikerült épségben elmenekülnie a csatából, bár három közülük napokkal később végül újabb japán támadások áldozatává vált.

Az ekkor már magányosan hátráló Abraham Crijnssen aknakutatóként igen lassú és csak könnyű fegyverzettel ellátott hajónak számított, kapitánya számára kétségtelen volt, hogy a nyílt tengeren, védtelenül haladva soha nem érik el Ausztrália partjait. Hacsak nem teszik magukat láthatatlanná a hajtóvadászatot tartó japánok elől. Hosszas mérlegelés és ötletelés után a parancsnok kihirdette: a Crijnssent szigetnek fogják álcázni! A látszólag őrült elképzelés mögött az a logika húzódott, hogy a térség hemzsegett a kisebb-nagyobb szigetektől, amelyek között olyan aprók is voltak, amelyeken mindössze két-három fa cseperedett. A holland aknakutató pedig pont akkora volt, amely el tudta hitetni magáról, hogy mindössze csak egy magányos, apró földdarabka a végeláthatatlan tengeren.

Nem sokkal később a 45 fős legénység már egy közeli kis sziget teljes faunájától való megfosztásán dolgozott. A legnagyobb gondot a lombkoronára fordították, hiszen az ellenséges légifelderítés jelentette a legkomolyabb veszélyt a hajóra.

Mikor kész volt a remekmű, az esetlegesen még látszó fémfelületeket szürkére festették, sziklákat ábrázolva, ezzel is gazdagítva a már így is figyelemre méltó látványvilágot. Noha a holland matrózok elégedettek voltak alkotásukkal, kénytelenek voltak belátni, hogy az úszó sziget csak egy bizonyos távolságból tűnhet valóban szárazföldnek kivéve, ha az a sziget mozog. Éppen ezért nappal valós szigetek közvetlen közelében vesztegelt mozdulatlanul, s csak az éj leszállta után indultak útnak Ausztrália felé, a lehető legkisebb sebességgel. Nyolc idegőrlő nap leforgása után végül biztonságos vizeken hajóztak.

A bravúros megmeneküléssel a Crijnssen volt az utolsó szövetséges hajó, amelyik épségben visszatért a Jáva tengerről, miután az a japánok teljes ellenőrzése alá esett. Az elismerésre méltó tettet azonban csak rövid ideig ünnepelhette a legénység, hamarosan ugyanis – immáron a Királyi Ausztrál Haditengerészet színeiben – újra kifutott a biztonságos kikötőből. Az átalakított, megerősített hadihajó immáron tengeralattjárók után kutatott, szállítóhajók konvojainak részeként.

A háború után – ismét holland zászló alatt – egészen 1960-ban bekövetkezett szétszereléséig szolgált tovább.