Zöldessárga felhővel érkezett a halál

Az első világháború első évének egyik nagy tapasztalatát az jelentette a hadviselő felek számára, hogy a lovassági és gyalogsági rohamok immáron nem lesznek elegendők a védelmi rendszerek áttörésére a fronton. Az erőteljes tüzérségi támogatással segített, árkokra, drótakadályokra, géppuskafészkekre alapuló taktika patthelyzeteket eredményezett a csatatereken: hatalmas véráldozatot követelt egy-egy talpalatnyi föld megszerzése is. Mindezen a tüzérségi előkészítés sem segített. E körülmények között merült fel a mérges gázok használatának lehetősége.

Noha a hasonló anyagok hadszíntéri alkalmazását az 1899-es és 1907-es hágai nyilatkozatok tiltották, az elkeseredett küzdelemben a német hadvezetés végül úgy döntött: nem törődnek a nemzetközi egyezményekkel. A német hadsereg először 1915 elején, Bolimównál lőtt ki gázgránátokat az orosz alakulatokra – különösebb eredményt ugyanakkor nem hozott a kísérlet. Ebből okulva a nyugati fronton más technikát alkalmaztak, az úgynevezett gázfúvásos eljárást, a gyakorlati próba pedig a flandriai Ypern – vagy Ypres – mellett történt meg.

A város mellett 1914 őszén már lefolyt egy csata, majd 1915 márciusában folytatódtak az összecsapások a területen. Utóbbi ütközetek folyamán a brit hadsereg elfoglalta a várostól délkeletre fekvő, úgynevezett 60-as magaslatot, amely az egész környék ellenőrzése szempontjából kulcsfontosságú szereppel bírt. Erich von Falkenhayn tábornok, a császári német hadsereg főparancsnoka ebben a helyzetben döntött végül a mérges gáz bevetéséről.

A németek mintegy hatezer gáztartályt helyeztek el 6 kilométeres szélességben az antant erők lövészárkaival szemben, majd amikor megérkezett a megfelelő széljárás, 1915. április 22-én, késő délután egyszerre engedtek ki 180 tonnányi klórgázt. A második yperni csata kezdőjele ennek folytán egy nagyjából tíz méter magasra emelkedő, zöldessárga gázfelhő kibontakozása lett, amely körülbelül tíz percen belül ötezer francia, algériai és marokkói katona halálát okozta. A német hadsereg a felhő eloszlását követően gyakorlatilag egyetlen puskalövés nélkül jutott át az antant első védelmi vonalán, miközben több mint kétezer foglyot ejtettek a felhőt belélegző, de a klórgáztól meg nem halt katonák közül.

Valahol fonák helyzet, hogy mégsem tudták kihasználni a hirtelen támadt előnyt és a pillanat sokkszerűségét: a német parancsnokság nem igazán bízott a gáztámadás sikerében, így nem csoportosítottak át kellő mennyiségű tartalék erőt a front szóban forgó szakaszára. Tényleges mélységi áttörésről így nem lehetett szó, a kanadai csapatok végül feltartóztatták a német előrenyomulást, bár mindkét oldalon hatalmas véráldozatok keletkeztek. A németek két nap múlva vetettek be ismét mérges gázt St. Juliennél, ám ez a támadás már nem okozott akkora káoszt az ellenség soraiban, mint az első. Végül ugyanakkor az antant erők mégis hátrább húzódtak, a harcok pedig május 8-án újultak ki. A németek továbbra is próbálkoztak a klórgázzal, de a vegyi fegyver végül nem fordított a csata állásán: ismét öldöklő állóharc alakult ki, és végül a hónap végén a németek kifaroltak a területről, az antant megállította előrenyomulásukat.

A második yperni csatában végül 59 ezer brit és kanadai, 10 ezer francia és mintegy 35 ezer német katona veszett oda.