Lellisi Szent Kamill: az egészségügyi katonák, a kórházak és a haldoklók védőszentje
Szöveg: Petróczy Levente | 2022. július 16. 17:28Lellisi Szent Kamill az egészségügyben dolgozók oltalmazója, ezáltal az egészségügyben dolgozó katonák védőszentje is. Tizenöt évesen árva lett, fiatal éveiben meghatározó volt számára az alkohol és a szerencsejáték. Megtörtént, hogy minden vagyonát elveszítette kockajátékon, később mégis a betegek szolgálatába állt és életét a gyógyításnak szentelte. A haldokló betegek mai napig imába foglalják nevét és kérik segítségét.
Bucchianico városában, Olaszországban látta meg a napvilágot 1550. május 25-én. Szüleinek késői gyermeke volt, édesapja a hadjáratok miatt sokszor távol volt családjától, édesanyját korán elveszítette. Édesapja példáját látva a katonai pályát választotta, ahol zsoldos csapatokban szolgált. Édesapjával ugyanabban a csatában harcoltak, ahol Lellisi hadnagy elesett, az ifjú Kamill pedig a lábán megsebesült. Az árvák sorsára jutó Kamill vadorzó életet élt, a szerencsejáték és az alkohol rabjává vált, ekkor mindössze 15 éves volt.
Apja halála után szegényen és betegen maradt egymaga a világban, a csatában szerzett sérülése súlyosbodott. Ekkor a Szent Jakab kórházba ment, ahol ellátták a sérüléseit. A mai egészségügyhöz képest ez még nagyon eltérő gyógyítás volt, az ápolók nem rendelkeztek semmilyen képesítéssel, kimondott kórházak sem voltak. Legtöbbször árvaházak szobáiban kaptak helyet a betegek. Itt meggyógyították Kamillt, aki utána újra zsoldosnak ált és a velencei seregben harcolt a török ellen, majd a spanyolokhoz szegődött, akik Afrikában harcoltak. Vissza akart menni a Velencei seregbe, de kiújuló lábsérülése miatt elutasították és kolduló sorsra jutott. Egy jótevő munkát ajánlott neki, a kapucinus rend építkezésében segített. Itt egyfajta megtérésen ment keresztül és befogadták a kapucinus szerzetesek. A lábán lévő sérülés megint kifakadt, ezért visszatért a Szent Jakab kórházba. Itt három évet szolgált, majd szeretett volna a kapucinus rend kötelékébe tartozni, de a seb megint kinyílt és ennek következtében nem fogadták vissza.
Ekkor véglegesen visszatért a Szent Jakab kórházba és újra szolgálatba állt. Embereket keresett maga mellé, akik hozzá hasonlóan Krisztus szolgálatát látták a betegápolásban. Rövid időn belül talált négy embert és gyógyításba kezdtek. Majdnem megválasztották a kórház vezetőjének, de a papok nem nézték jó szemmel, hogy világi ember vezeti a kórházat. 32 éves korába ismét beült az iskolapadba és latinul kezdett tanulni. néhány évvel később pappá szentelték és megkezdhette a betegek szolgálatát, immár hivatalosan. „A betegeket szolgálók társasága” - így nevezték magukat. a Mária Magdolna templomban találtak otthonra, ahol ápolták a betegeket és elesetteket.
A betegellátók ruhájának hátára egy vörös színű keresztet festettek, hogy könnyedén felismerhessék őket. 300 évvel később ez a vörös színű kereszt lett a Henri Dunant által létrehozott Nemzetközi Vöröskereszt jelképe. 1591 után Itáliában minden nagyobb városban megjelentek. Genovában, Nápolyban, Milánóban nagyon sok fiatal csatlakozott hozzájuk, mivel Lellisi Szent Kamill személyisége maga volt a bizonyíték, hogy a betegek gyógyítása nemes feladat és lehet azt szeretettel és törődéssel végezni. 1591-ben XIV. Gergely pápa jóváhagyta a betegeket szolgáló kongregációt, szerzetesrenddé léptek elő. Kamill volt a rend generálisa, egészen 1607-ig. Ezután visszavonult a rend vezetésétől, kizárólag gyógyítással foglalkozott a hátralévő idejében.
Lellisi Szent Kamill 1614. július 14-én halt meg. Halála után még évszázadokon keresztül gyógyítottak az általa létrehozott közösségek, napjainkban mintegy kétezer fő tartozik a kamilliánusokhoz. XIV. Benedek pápa 1742-ben boldoggá, majd négy évvel később szentté avatta. Ünnepét 1762-ben jegyezték fel a római naptárba, eredetileg július 18-i dátummal. 1969-től azonban július 14-én emlékeznek rá.
