17 éve távozott hazánkból az utolsó szovjet katona

1990. március 10-én Moszkvában Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter aláírta a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról szóló egyezményt.

A megállapodás értelmében 1991. június 30-áig kivonják a teljes személyi állományt, beleértve a szovjet állampolgárságú polgári személyeket, valamint a fegyverzetet, harci technikát és az anyagi eszközöket. Ezen időszak alatt korlátozták a szovjet csapatok kiképzési-harci tevékenységével kapcsolatos mozgásokat, beleértve a repüléseket is.

1990. március 12-én a hajmáskéri harckocsizó alakulatok útnak indulásával kezdődött meg az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek, harci technikai eszközeinek, anyagainak kivonása, amely 1991. június 30. helyett gyakorlatilag már június 16-án befejeződött. Ez idő alatt összesen csaknem 35 ezer vasúti kocsi szállította el a 100 ezer katonát és polgári személyt, valamint a mintegy 27 ezer harci technikai eszközt és a több százezer tonna anyagot.

Mándokon és Tornyospálcán katonai rakodóbázist létesítettek, ahol a normál nyomtávú magyar szerelvényekből a széles nyomtávú szovjet vagonokba pakolták át a harcászati eszközöket, szállítójárműveket, valamint a lebontott laktanyák épületelemeit. A hatalmas mennyiség rakodása és a százezer katona szállítása a MÁV-nak egymilliárd forint körüli árbevételt jelentett.

Az 1990-ben aláírt megállapodás értelmében 1991. június 30-án fejeződött be hivatalosan a szovjet csapatok kivonása Magyarországról.

Az Országgyűlés 2001. május 8-án fogadta el az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a Magyar Szabadság Napjáról szóló előterjesztést, amely június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a Magyar Szabadság Napjává nyilvánította. Ilyenkor országszerte rendezvényeket tartanak, a fővárosban Budapesti Búcsú néven.