1914. december 9.

Azt az ajánlatot tesszük az osztrák sógoroknak, hogy hurcolkodjanak át ők a harmadik szobába, mert mi tagadás, benne ők is, mi is jobban érezzük magunkat egymás közt. Csak a hideget kifogásolják, de aztán belemennek a dologba. Kaiser kijön a kórházból, de még nagyon pápista színben van. Bodonyiék deszkákat loptak össze, s az ezermester Bodonyi kölcsönkért fűrészekkel, gyalukkal már összeeszkábált négy ágyat, s most asztalon és székeken dolgozik. Uitz ismerős tiszteket talált, s már tiszti koszton él. Havi 18 rubelt fog fizetni. A tisztek ugyanolyan kisszobás barakkokban laknak, mint mi, s havi fizetésükből maguk tartanak fenn konyhát, melyen a mi bakáink szakácskodnak. A konyha aztán mindenütt különböző, kinek hogyan sikerült eltalálni a szakácsot. Würmsbergernek is sikerült tiszti ebéd-vacsorához jutni, franciaórák ellenében. Még egy szerencsés önkéntesről hallunk ma, aki állítólag távirati úton 48 rubelt kapott hazulról. Ez a hír ugyancsak felvillanyozza a kedélyeket, de sajnos nem tudunk utánajárni, hogy mi igaz belőle, s hogyan kell eljárni, hogy mi is ilyen szerencsések lehessünk.

Senki sem törődik velünk. A komisz hideg miatt nem nagyon mozdulnak ki az emberek, s az ilyen szájról szájra terjedő hírek nehezen jutnak el egyik barakktól a másikig. Az egyik muszka cukrászdában is van egy szerencsés kollégánk. Michnay önkéntes, aki orosztudománya révén kiszolgálói „tisztséget" vállalt. Rettentően irigyeljük őt valamennyien. Szalmánk, zsákunk, csajnikunk még mindig nincs, és egy ágy is hiányzik még. Napközben az unalmat Takarmányozástanom tanulmányozásával űzöm el. Roppantul tudom élvezni, hogy egy ilyen jó könyv boldog birtokosa lehetek. Kincs ez ebben a sivárságban. Hosszú tabelláiban rengeteg tanulság. Most aztán igazán ráérek foglalkozni vele.

Az orosz lapok Itália hadüzenetének hírét hozzák, így száll a hír. Rossz hírek ehhez a nyomorúsághoz még, s aztán éppen betelt a pohár. Este a poroszoknál kabaré-előadást rendeznek. Nem messze van a barakkjuk, átmegyünk. Annyian jönnek vendégek, hogy a (…) (Nem olvasható a kézirat szövege. A szerk.) , melyre az egész társaság felkapaszkodik, hogy jobban lásson, óriás robajjal leszakad. Erre egy őrmesterük a vendégek egy részével katonás rövidséggel tudatja, hogy künn tágasabb. Dalokat adnak elő szólóban és karban, aztán saját maguk gyártotta hangszereken játszanak. Némely számuk elég jól sikerül, általában azonban macskazenéről lehet csak beszélni. De nem vagyunk igényesek, sokan ezt is szívesebben hallgatják, mint hogy barakkjuk sötétjében unatkozzanak. Az éjszakák átkozottul hosszúak.