1914. november 12.

Jól kialudva kelünk fel, amint világosság szűrődik be ablakainkon. Éjjel több nagyobb állomást értünk, s most is vagy egy órát állunk egy helyen, amit felhasználunk kifogyott elemózsiánk pótlására. Sajtot, kolbász, disznósajtot, buktát, csokoládét, cukorkát és kenyeret veszek, s egy másik állomáson a forró vizes forrást megrohamozva, sikerül nagy tülekedés után teavizet szereznem. A jó tea mindig kedélyes hangulatba ejti a társaságot. Az idő borús, ködös, őszies. Zöldellő búzavetések és a vígan pergő szélmalmok jelzik, hogy gabonatermő vidéken járunk. A híres „csernozem" − a fekete föld, Muszkaország csodálatos Kánaánja, mely még a mi bánáti földeinket is lepipálja méteres humuszrétegével −, úgy emlékszem, erre terül el egy óriási síkságon, mely valahonnan a Fekete-tengertől húzódik föl észak felé.

Harctéri dolgokat emlegetünk, kártyázgatunk, barátkozunk a két legújabb bajtárssal, a birodalmi német önkéntesekkel, akik igen derék, szimpatikus fiúk, és eszünk, amikor csak módunkban van. Minden vidéknek megvannak a maga különlegességei, s mi végigkóstoljuk rendületlen kitartással valamennyit. Ezen a tájon pl. a mákos sütemények különböző fajtáit tapasztaltuk ki, s kitűnő császárszelet-húsokat élvezhettünk. A teához apró pereceket szokás enni, melyek spárgára fűzve, szárítva kaphatók. Mindegyikünk hálóhelye körül lóg egy-egy ilyen füzér. Egész otthoniasan berendezkedünk, mindent a legkényelmesebben rendezve el. Kellemes meleg a kocsink, s a magasban heverészni a ringó, ruganyos fekhelyen olyan fejedelmi luxus, melyben régen nem volt részünk. Alattam a pokrócom, fejem alatt a köpenyem, a párnám, borjúm mellettem lóg egy fogantyúra akasztva. Csak akkor szállunk le, ha egy kártyapartnert keresnek, vagy egy nagyobb állomás kínál látnivalókat. Mellettünk egy muszka tiszt lakik a szomszédban, ennek az a betegsége, hogy folyton költeményeket szaval, egyébként semmi bajunk vele. Leveleimet itt írom meg, a magasban. Azt határoztam, hogy rendületlenül levelezek, valamelyik csak hazatalál a sok közül. Korán esteledik, gyertyánk pedig nincs, de a kalauztól jó pénzért ezt könnyen lehet kapni, s így gyertyavilág mellett töltünk még pár órát, mielőtt alvóra térnénk.

Az orvos urak egyike (Dr. Kovács?) ma hálópajtásunkká szegődött. Nem mondja meg, miért szerencséltet bennünket, azt hiszem azonban, nem messze járok az igazságtól, ha arra vetek, hogy minél távolabb óhajt lenni a kocsink másik végétől. Ott ti. ma egy bosnyák katona utazott velünk egy darabig, aki rosszulléte miatt kereste az orvosokat, s hányás és más koleragyanús tünetek közt egy állomáson onnan le is szállították. Vigyázni mindenesetre ajánlatos. Vizet már napok óta nem ittam, a gyakori teázás ezt lehetővé teszi.