1915. augusztus 18.

Őfelsége születésnapja. Reggel minden századunk sorakozik és elénekeljük a Hymnust. A muszka nem zavar, ők örülnek, ha énekelünk, egyébként alig van már orosz Berezovkán, a legutóbbi 4000-ből csak 40 írástudó maradt itt, a „druzsinák" vettek át bennünket. Így hívják a keresztes vitézek alakulatait, hogy ez alatt mit kell érteni, egyelőre nem tudjuk. Jámbor lelkek, be vannak tőlünk ijedve, de mikor látják, hogy nem bántjuk őket, megbarátkoznak velünk. A vérhas még folyton terjed, a tífusz szintén. Köváry a kórházban, s pucerunk, Kovács szintén oda kerül. Csak egy gyógyszer áll rendelkezésre a vérhas ellen, az ópium. A fiúk tisztjeinktől már csak 3 rubel havi segélyt kaptak, mert azoknak a germán tiszteket is segélyezni kell, akik valami okból nem kapják meg a rendes tiszti fizetést. Persze nagy az elkeseredés, mind a régi summára számítottak, s úgy rendezték dolgaikat, úgyhogy pl. Suba barátunk máris nyakára hágott pénzének, és a fekete kenyérhez kénytelen visszatérni. Undorral!

Délben borsóleves, de hús után hasztalan keresgélünk a tálban, az elmarad. Ezek a druzsinabeliek úgy látszik, még jobb lopók, mint az elődeik. Persze ezek mind családos emberek, ezeknek többet kell kanyarítani, viccelünk keserűen. Úgy mondják, hogy ezekbe a druzsinákba a családfenntartók vannak beosztva, s azért nem ad enni a muszka, mert megint kapott egy döfést a fronton. Csakhogy már megállhatna a folytonos porciókisebbítéssel, mert a végén a levegő fog csak megmaradni. A túlsó szobában Nagy egy egészen ügyes kis tűzhelyet épít, és a kis házból lopnak blatnit hozzá a fiúk. Csak azért is eszünk ma húst! jelszóval nagyszerű disznókarajt sütnek, s uborkasaláta van hozzá. (A hús fontja 25 kop. az új burgonyáé 3 kop., az uborka darabja 1 kop., sőt paprikát is törnek hozzá mozsárban.) Az 5. bataillonban vendéglőt nyitott egy vállalkozó szellemű emberünk, s ezt most nálunk is utánozza egy bakánk, aki 20 kopekért méri a gulyás adagját. Igen jó volt, megkóstoltam én is, sajnos azonban már másnap megszűnik a vállalat, mert az alaptőkét, a sparherdet valaki elemeli. Hát, hiszen igaz, hogy ebül is volt szerezve.

Az olaszok közül utólag mégis jelentkezett néhány, akik ellenünk harcolni, illetve Olaszországba utazni kívántak, s már el is mentek a táborból. Az olasz tolmácsot a muszka parancsnok felakasztással fenyegeti meg az esetre, ha rosszul adta el a taliánok kívánságát, akiknek neveit egyébként feljegyeztük. Este büszke érzéssel hallgatjuk végig egy orosz lapnak fordítását, mely Vilmos császárnak a magyarokkal szemben való megkülönböztetett nagyrabecsüléséről szól, s arról a német taktikáról, mely a veszélyesebb pontokra, a nehéz feladatokra a Monarchia csapatai közül csak a magyarokat, mint egyedül megfelelőket, állítja. (Lásd a fordítást.) Bialistok előtt állnak seregeink. Munkán levő legénységünk fejenként 15 kopeket ad le heti keresményéből, a barakkbeliek elmaradt csája- és cukorjárandóságának fedezésére.

Első eset, mely az összetartás érzésének kézzelfogható dokumentálása. Sajnos a nyakamat merem reá tenni, hogy nem magyar, hanem német indítvány volt ennek szülője. De hisz az is elég, hogy a mieink a magukévá tették ezt a szép eszmét. A megüresedett lavkára mint nem utolsó kenyér-, sőt kalácskereseti lehetőségre többen szemet vetnek, s míg káplárunk a kis hegyi házban rendez be boltot, az 5. század írnoka a volt lavka helyiségében próbálkozik. Úgy látszik, neki volt a legnagyobb protekciója, amit egyébként már eddig is alkalmunk volt tapasztalni, sőt ennek a protekciónak okát is tudni véljük. Ennek az írnoknak van ugyanis a legcsinosabb felesége. Egy orosz értelemben véve „derék" asszony, nyom ti. vagy 120 kilót, bár még elég fiatal nő. Szerencsére mi elég szimpatikusak vagyunk őnagyságának, s nemegyszer hallunk meg általa egyet-mást olyan hivatalos titokból, melyet jó tudni.