1915. augusztus 21.

A gyorsírótanfolyamot, melyet július 26-án kezdtünk, ma befejeztük. Ezután csak gyakorolni fogjuk s hamar megtanuljuk. Mától németet tanulunk Berlitz-módszerrel, erre igen sokan jelentkeznek. Az esti posta kellemes meglepetést hoz, június 4-ről keltezett levelezőlapon darázsfalvi új lakásom fényképét küldi Mutterkám. Nagyon jóleső érzéssel nézegetem. Az ablakban ők, a ház mellett a majorbeli gyerekek, elöl a kertben a foxim. Alig pár hónapig lakhattam az új épületben. Hej, csak már ismét gyönyörködhetnék az ablakai alatt hullámzó búzavetésben, s elnézhetnék a kukoricás millió hamvas bugája fölött az odafehérlő Fraknó váráig és a fölötte magasló Schneeberg havas csúcsaira.

A mai nap megint jó napom volt. Már reggel Kovnó és Novogeorgievsk elestének hírével jól kezdődött. A rigai öbölből sem csak úgy jókedvéből vonult ki a muszka flotta, hanem mint most megírják, „a német flottával való harc után új pozícióba vonult.(?)" Vilnát, Bielistokot, Kovelt is üríti már az orosz. Mindezek örömére ismét egy 15 kopekes gulyásvacsorát eresztünk meg, s a hangulat annyira emelkedett, hogy Zsaki a tehéntúró-disputából származó sertésekért ünnepélyesen s lovagiasan megköveti Lojzit. Legvégül meg kell azonban jegyeznem mégis, hogy a gulyásban több volt a máj, mint a hús, sőt a máj is keserű vala. A plennikorcsmárosok kezdenek éppoly szemtelenek lenni, mint a hazaiak.