1915. augusztus 23.

Kovács helyett egy Györgyi nevű orosházi embert fogadunk fel pucerunknak. Csizmadia még rosszabbul van, mint tegnap volt, és délután bemegy a kórházba. Szeretettel búcsúzunk tőle a mielőbbi viszontlátás biztos reményében. Keserves dolog itt kerülni a kórházba, ahol egyetlen ismerős arc sincs az ember mellett, és a láz és kín nehéz óráit csaknem magányosan, elhagyatva kell az embernek végigkínlódni. Ha arra gondolok, hogy magam is hamarosan szegény Lojzi után kerülhetek a nehéz betegektől túlzsúfolt kórházba, minden bátorságom az inamba száll. Nem, erre nem szabad sornak kerülni. Vigyázok is ételre, italra, amit magamhoz veszek, és óvom magam a hűléstől, mint valami öreg bácsi. Semmi kedvem sincs ennyi küszködés után beadni a kulcsot. Csak teát iszom, s kenyérporciómnak héját, tekintettel arra a sok marokra, mellyel érintkezik, amíg hozzánk jut, le szoktam vágni. Ma éjjel komisz hideg volt, néha eszünkbe kell jutni augusztusban is, hogy Szibériában vagyunk.

Parancsnokunk ma folytatja a vizsgálatot. Egy bakánk arra a kérdésre, hogy van e valami panasza, azzal a szívből jövő kéréssel áll elő, hogy engedjék őt már haza. Az 5. századnál négy emberünket húslopáson csípik s feljelentik a muszkának. A legutóbb érkezett fogolytársak délután felhurcolkodnak a szomszédainkba, vesztegzáruk véget ért. Az önkéntesek közt ismerősök után vadászunk, és mi hozzájuk, ők meg hozzánk látogatnak el sűrű rajokban. Sajnos nincs köztük senki, akit hazulról ismernék, csak a soproni futballpályáról ismerem látásból s nevéről Rapulákot (jb. gy. e.), ki csatárt játszik a soproniak csapatában. Itt van Sopronból Weisz szabó fia (48. gy. e.) szimpatikus fiú, állítólag jól hegedül. Székesfehérvárról Fenyő önkéntes van köztük, szintén 76. gyalogezredbeli, de a fehérvári viszonyokról tud egyet-mást mondani, többek közt azt az örvendetes hírt, hogy ezredemnek Hindenburg lett a tulajdonosa, és a 69. regimentet nem is nevezik már másként odahaza, mint a Hindenburg-bakáknak. Úgy látszik, a fiúk azután, hogy mi fogságba jutottunk, éppoly derekasan viselték magukat, mint addig, hogy ilyen szép kitüntetésben részesültek. Nagyon jólesik hallanom és büszke vagyok rájuk.

Fenyő a gyorsírótanári vizsgára készült, s még frissen élnek emlékezetében a nekünk annyira hiányzó jelvények, úgyhogy nagy örömmel fogadjuk ezt a kapóra jött pajtást. Az orosz ezt írja ma: „A német flotta 3 csatahajót, 1 dreadnougthot, 8 aknahordót veszítve kivonult a rigai öbölből. A mi veszteségeink nem jelentékenyek". El tudjuk képzelni, vigasztaljuk magunkat. Seregeink Bialistok, Bielsk és Wladimir-Woliskon túl járnak. Újabb plennitalálmány a fasírozott, melyet darabonként 5 kopekét árusítanak, s hozzá a savanyított uborka párját 3 kopekért kínálják. Egészen meglep, hogy uborka is terem Szibériában. Eddig a fenyőn kívül alig láttam zöldet. De hiszen augusztus van, és a napocska elég tisztességesen süt.