1915. augusztus 29.

Vasárnap. Igazi ünnep, mert a reggeli Telegram Breszt-Litovszk elestét hozza. Egy német fordításból pedig szemelvényeket kapunk a Dumában elmondott beszédekből. Úgy sírnak és dühöngenek az orosz képviselők, hogy csak úgy hízunk bele.
Két szókimondó szocialistát ki is tiltottak a Házból. Amit a lapoknak talán nem volna szabad megírni, azt a képviselők beszédeinek közléséből megtudhatja mindenki. „Hadseregünk be van kerítve." „A visszavonulás fedezésére a nekünk annyira drága lovasságunkat vagyunk kénytelenek feláldozni" − s hasonló elejtett megjegyzésekből lassan egészen kirajzolódik előttünk a muszka roppant veresége. A Zlota Lippánál is visszavonul előlünk az orosz, harcok vannak Bielsk körül, s Rigából a tenger felől ágyúdörgést és tűzfényt jelentenek, ott a flottát porolja a német. A Dardanellákban is valami baj lehet. Szerbiát pedig a mi hadaink kezdik újból döngetni.

Parányi betűkkel, a toll hátával írva elkészítek két levelet, s az összehajtogatott papírt összepödörve egy-egy cigarettapapír szopókájába csúsztatom. Ezt a vékony hengerkét a csukaszürke blúz zsebhajtókája fölött levő varrásban − melyben a bakatalálékonyság egyébként a ceruzát szokta tartani − nagyszerűen el lehet helyezni. Egyet átadok Szabó ismerősének, egyet pedig Frankendorfernek, ki Kraffttól is visz egy levelet Rusztra. Ez alkalommal akadok össze a rokkantbarakkban Machon önkéntessel, kinek apja szomszédomban Fertőszéleskuton hg. Esterházy erdésze s bátyja Cinnfalván erdész, vele szoktunk vadászgatni a hercegi területeken. Valami rossz láblövése van, sántít (a golyó benne?) s ezen az alapon próbál hazajutni, de a tüdeje sem a legjobb állapotban van, igen sápadt a fiú. Este egy 69. bakánk látogat el hozzám, ki nagyon friss fogoly, ápr. 6-án fogták el, és az itt átutazó transzportból maradt le, de semmi újságot mondani nem tud. Krafft egy levelet juttat ki hozzám, írja, hogy a hazulról kapott levélben felőlem is érdeklődnek.

Vacsorára tekintettel a mai ünnepre pörköltet eresztünk meg uborkával, Aranynál, egy pesti vendéglősnél, aki iparát itt is a foglyok javára és a maga nem csekély gyarapítására folytatja. Azután pedig befűtünk, mert a napok óta tartó éjjeli vacogást meguntuk. Szegény Lajos pajtásunk betegségéhez is talán ezek az éjjeli hidegek is hozzájárultak. Lajos tífuszban, Kovács pucerunk pedig vérhasban van. Eszembe jut most, hogy az ő megbetegedésüket megelőzőleg valamennyien, kik a szobában lakunk, Linó, András és én, kisebb-nagyobb rosszullétről panaszkodtunk s valamennyien feküdtünk is s lázas állapotban töltöttünk pár napot, de mi hál’ istennek a fertőzést leküzdöttük. Szegény Lajcsi azonban nem tudott megbirkózni vele. Csak most bírja ki természete a betegséget! Sóhajtva kell gondolnunk arra, hogy milyen válságos a helyzete, s hogy sehogy sem tud rajta senki segíteni, csak a jó Isten. Szegény éppen most kapott egy csomagot hazulról. 41 embernek pénzt is jeleztek, s velük örvendeznek a többiek is, mert ha más kap, mi is kaphatunk, ez a remény vigasztal mindenkit. Würmsbergert kiengedik a dutyiból, honnan egy kissé gyűrött képpel jön ki, de ahogyan őt ismerem, hamarosan megtalálja a módját, hogyan kell kárpótolnia magát az elszenvedett nélkülözésekért.

A bájos Klára a szomszédunkba hurcolkodik s így állandóan gyönyörködhetünk látásában.