1915. december 18.

Horecky egészséges már, s ennek örömére (tífusztól tartottak) cigányzenés házi mulatságot tartanak a medikusoknál. Egészen jó bandánk van, és a sivár szibériai életbe az ő nótájuk hoz enyhülést, melegséget, ők segítik felbuggyanni azt a pár könnycseppet, ami olyan fojtó szorítással fekszik a szíveken. Ünnepünk az, ha hallhatjuk őket. És ők is olyan szívből tudják húzni. Sohasem sírt otthon olyan édes-búsan a cigány hegedűje, mint itt, a szibériai hó alatt. Sohasem is lesznek olyan hálás hallgatóik.

Köváry mester sokat mesél azzal a tegnapi esettel kapcsolatban, hogy az ő starsijuk (1. századunknál) is egész boltot nyitott kirabolt csomagjainkból. Szemérmetlen nyíltsággal árulja hazai téli ruháinkat, csokoládét stb. stb.