1915. december 19.

Vasárnap. A Famae mai osztaléka sajnos már csak 133 kopek. Nem tudjuk jobban fellendíteni, mindenki spórol. A kockázat nem éri meg azt, hogy ezért a pénzért vesződjünk, de most már becsületből csináljuk tovább, no meg néhány bajtársunk kedvéért is akiknek kevés a pénzük s a Famae nélkül nem tudnák oly jól megúszni a telet. Amióta egész csomó új önkéntes érkezett, a tiszti segélyekre már alig lehet számítani nekik, mert annyifelé oszlik meg az a pár rubel, hogy egyre-egyre alig jut majd valami.

Eddig pedig igen szép segítség volt, magam sem költöttem sokkal többet, mint azok a társaim, akik a tiszti segélyből éldegéltek.
A „Die Pioniere des Osten" című munkát olvasom. Lassacskán csak kerül néhány könyv. Micsoda élvezet ez! Krafft és Grasser azzal a tervvel foglalkoznak, hogy ők is kihurcolkodnak a tiszti táborból egy szomszédunkban lévő, kis szobákra osztott barakkba. Kint mégis zavartalanabbul élhetnek, úgy mondják, nem ütközik annyi nehézségbe járás-kelésük. Egy lapot kapok Vogl Juliskától s egy karácsonyi üdvözletet Júlia tántikámtól. Eltalálta a feladást, egy hét múlva itt lesz a Jézuska.