1915. december 2.

Sajnos az általános drágulás a Famaenak sokat árt. A anyagok drágulnak, az előállítás többe jön, de az előfizetést mégsem emelhetjük, sőt örülnünk kell, ha eddigi árakon el tudjuk helyezni a példányokat, mert a tisztek is megszorítják a buksza száját. A fizetésük most is 50 rubel havonta, mint tavaly de már nem lehet abból olyan úri módon élni. A menázs hónapról hónapra drágább lesz, és vele minden más közszükségleti cikk. Ott takarékoskodnak, ahol legkönnyebben lehet, közösen fizetnek elő, akik eddig külön járatták azt, s hétről hétre néhány példánnyal fogy a szükséglet. Egyik emberünket, aki a beszállítást végezte, lefülelte a muszka (Filipszky) és most ül. Szerencsére nem árulta el az ügyet. (Lásd a követelményeket!?)

A bejuttatás még nehezebb, mint eddig. Plebán nevű osztrák önkéntestársunk éppen engem tüntet ki azzal a bizalmával, hogy 3 rubel erejéig kölcsönözzek néki, táviratozni akar haza pénzért. Alig ismerem, de megbízható képe van, teljesítem hát kérését. Ma érkezik ide a híre annak, de lehet, hogy csak kacsa, hogy az a tiszt, aki tőlünk mindenféle ajánlólevelekkel megrakodva távozott a frontra, ott már a harmadik napon elesett.