1915. december 25.

Karácsony első napja. A Jézuska ajándékba nem hozott mást, csak ünnepi áhítatot a szívekbe és emlékezést régi, boldog karácsonyokra. De ez is nagy ajándék, és mi hálásan fogadjuk. Hisszük erős hittel, hogy lesznek még olyan karácsonyaink is, amikor ezekre a szibériai karácsonyokra megbékült szívvel fogunk visszanézni az idők messzeségéből, boldog családi körből, szép Magyarországból. András és Kovács kapnak mégis 10-10 napi fogságot a vöröskeresztes karszalagért. Ránk jár a rúd, mert délután még egy Famae-felolvasót fognak el a 6. századnál.

Vannak élelmes plennik, akik egy Famaet vásárolnak, s azt a barakkok publikuma előtt felolvasva szednek össze pár kopeket. Ebből tehát semmi hasznunk, csak azt nyerjük vele, hogy a muszka figyelme ismételve ráirányul lapunkra. A felolvasó 5 napot kap, s szerencsére nem firtatják, honnan szerezte híreit, abban a hitben, hogy azokat ő fordította le oroszból. Ebédre mákos makaróni. Este a muszkákra is ráragad az ünnepi hangulat, a medvebocs káplár hegedűn cincog, vutkit vedelnek, és Würmsbergert, akinek mindenütt ott kell lenni, berúgottan arra kapacitálják, hogy nekik qadriklt táncoljon. Nem akarják megérteni, hogy ezt egy ember nem járhatja el.

András megint nincs itthon. Jó kriszkindli a ma érkezett 8 zsák posta híre, engem pedig egy táviratom érkezéséről tudósít postásunk.