1915. február 26.

Ma Klein már nem is kapta meg porcióját a konyhán. Persze az 50 rubelt se kapta még meg, s így szegény feje éhen halhatna, ha nem volna a mi porciónk elég bőre szabva. A koszt egyébként is jobb, a levesben feltűnően sűrűn úszkál a rizs, és a kása is ízletesebb. Sanyi távozása szentimentális hangulatba ringatja a bandát, s heten szerződést csinálunk, becsületszavunkkal kötve magunkat, hogy három év múlva, az annak idején megállapítandó helyen találkozóra jövünk össze.

Kovács pucerünk, aki roppant használható ember, ha arról van szó, hogy valahonnan el kell emelni valamit, egy villanykörtét szerez valahonnan, hogy a mi alig pislogó lámpánkat ezzel felcserélje. Sikerül is vele egy rövidzárlatot csinálnia, mikor fel akarja szerelni, s az egész barakk sötétbe borul. Lapítunk erősen, s a barakkbeli káromkodásokat mind Kovácsra testáljuk, mint aki egyébként is legjobban képes viszonozni azokat.