1915. június 10.

A muszkák a németek nagy technikai fölényéről panaszkodnak. Úgy tetszik, megunták már a háborút, igen kedvetlen a lapok hangja. A kiképzés sem folyik már oly alaposan, mint ezelőtt, fegyverük nincs elegendő, és úgy tetszik, az emberanyagból is meglehetősen kifogytak. Mi azon fáradozunk, hogy a még meglevőket kellően preparálva eresszük ki a harctérre. Sajnos már csak így használhatunk.

Egy besszarábiai román kerül ma hozzánk, kivel Zsaki is jól megérteti magát, s 12 ajánlólevéllel távozik tőlünk, de megígérjük neki, hogy ha többen is meg akarják adni magukat, csak jöjjön, mi szívesen kiadjuk mindenkinek díjmentesen a passzust. Megismételjük az öntöttperec-vacsorát, s ma Csizmásnak kell ügyelni a szalonnára, hogy jól kisüljön. Természetesen elégeti, úgyhogy vajat kell venni hamarjában pótlásul.

Nadrágszíjjal neveljük a fiút, és már határozottan sokkal éberebb, mint érkezésekor volt, de főzni még nem tud, csak enni. Ezt annál jobban. (Antoni s Klinó kabátgombügyei.)