1915. június 29.

Barakkunk mögött a hegyoldalban számos elhagyott istálló és kisebb faépület van, elhagyott, bedőlt pincék és burgonyavermek, jégvermek homokkal fedve s begyepesedve, egy kifutó a kozák paripák részére, magas deszkakerítéssel körülvéve, s kívülről az évek óta összegyülemlett lótrágyával egészen a kerítés tetejéig feltöltve valóságos gát gyanánt, melynek tetejéről úgy látni le a kifutóba, mint egy amfiteátrumba (szibériai stílus). Fantasztikus feltalálói képességekkel megalkotott klozetek és más hasonló jellegzetes ázsiai épületek képezik ezt a villarajont.

A plennibanda hamarosan kifürkészi, hogy ezekkel a vityillókkal senki sem törődik, s egyik-másikat a maga céljaira foglalja le. Éppen tegnap pucolták ki egyikből a kozákok a kártyásokat. Itt egy tágas és hosszú lóistállóban rendeztük be tekepályánkat, melynek mára tűztük ki felavatását. 11-en vagyunk a társaság tagjai, s az árnyékos és szellős istállóban egészen kedélyesen indul meg az új mulatság.