1915. május 13.

Szegény Csizmadiát ma visszarendelik századához, mert állítólag nincs megengedve, hogy másutt lakjon, mint amelyik barakkban százada lakik. Ezeknél az intézkedéseknél mindig élek a gyanúperrel, nem vesztegetési szándék vezeti-e a derék muszka gazembereket, már ti. az a jámbor szándék, hogy pénzzel váltsuk meg mindig náluk a nekünk tetsző megoldást. Sajnos azonban akkor Dárius kincse sem lenne elég, mert minden lélegzetvételünknél tartanák a markukat.

A muszkák bevallják, hogy Krakkó alól visszavonulóban vannak, de Libau elesett. A Lusitaniát a német tengeralattjárók egyike elsüllyeszti. Ezt igen farizeusi szemforgatásokkal tárgyalják a lapok.
Suba pajtás levelet kap, melyben 150 rubelt jeleznek, alig lehet bírni a gyerekkel. Hosszú levelet írok haza. Egy szabómester igazolványával, aki a tisztek részére dolgozik, bejutok Kleinhez.

Elbeszélgetünk pár órát. A szigorú lezárás persze nem tetszik a fiúknak, de azért jól élnek, a kosztjuk egészen hazai, már amelyik menázsnak ilyen szakácsa került. A havi 50 rubelból, de még a feléből is szépen kijönnek. Náluk is nyelv- és egyéb tanfolyamok nyíltak, csaknem mindenki tanul valamit. Több művész van a tisztek közt, s legközelebb képkiállítás készül, erősen sportolnak, Bodonyi pedig magyaros stílusban egy sakkot tervezett, melyet táborbeli iparossal akar kidolgoztatni. (Másnap egy lakatost küldtem be hozzá, a bábuk alakja ti. olyan volt, hogy leggyorsabban ráspollyal lehetett volna kiformálni őket). Klein igen gyorsan kapja hazai pénzeit bank útján, ezt a módozatot feljegyzem, s levélben hazulról szintén így kérek pénzt.

Kijövet a magas fákon elhelyezett, szélkerékkel hajtott kereplők vonják magukra figyelmemet. A tiszt urak között is vannak a táborbeliekhez hasonló ezermesterek.