1915. május 20.

Nehezen tudunk beletörődni, hogy csak a bataillon kerületében mozogjunk, de a muszka nagyon komolyan veszi a dolgot, s nem tehetünk semmit ellene. A lavkákból való bevásárlásokat Bauerra bízzuk, aki postásnak csapott fel, s igazolvánnyal jár le naponta a postára. Ugyanis minden századnak megvan a maga postása, akinek kötelessége embereit ismerni (kezdetben névsorral is járnak le), nehogy a hiányosan címzett levelek elkallódjanak. Ők szedik össze az általunk írt leveleket is. Külön hadifogolypostánk van, egy ere a célra berendezett barakkban, ahol önként jelentkezett postatisztek, illetve altisztek végzik a munkát.

A 6. bataillonban kiütéses tífusz tört ki, úgy mondják, s úgy gondoljuk, azért szigorúbb most a mi elzárásunk. Ezt azonban a muszka meg is mondhatná, akkor úgyse nagyon volna kedve senkinek arrafelé járni. A 6. bataillonról még azt is halljuk, hogy ott az önkéntesek munkára járnak. Reméljük, ettől a betegségtől is izoláltan maradunk. Van olyan verzió is, mely szerint a elutazott muszkáknál felfedezték azokat az ajánlóleveleket, melyeket tőlünk kaptak, hogy bátrabban adhassák meg magukat a fronton, s most jobban el akarnak különíteni bennünket az oroszt rekruták körletétől.