1915. március 20.

Szobánkat ismét megtiszteli látogatásával egy százrubeles, de ez valóban meg is érkezik. Klein a boldog birtokosa, aki medikusfizetése gyanánt kapja kézhez. Estére nagy bankett terveztetik ennek örömére és kontójára. Illően megborotválkozom, s éppen fél pofával szappanos állapotban leledzem, mikor a generális úr benyit szobánkba. Haptákba vágódom a pamaccsal. Ő komolyan körülnézi szobánkat, s aztán távozik. Úriember. Látta, hogy a hab megszáradt volna, ha sokáig időzik vélem.

Sanyi sonkát, kolbászt, füstölt lazacot és egyéb jókat hoz, ital gyanánt pedig pár üveg kvaszt. Ez valami szénsavas(?) ital. Három szál cigányunk is van, köztük egy igen jó csellista, a hangulat rózsás. Nótázunk, s a szívünk egy kissé megkönnyebbül. A muszka parancsnokunk is szívesen hallgatja egy darabig a zenét.