1915. október 11.

Parancsnokul egy ezredest kaptunk, aki nagyon fenheti ránk a fogát, mert első intézkedései mind szigorítások. Ezentúl a faluba is csak poszttal vagy propuszkával lehet bejárnunk. A tiszteket a városba kísérővel nem engedi be. A kozák őrjáratot is ránk uszítja, a legkisebb ok elegendő, hogy nekirohanjanak, és agyba-főbe verjék a plennit. Délután egy román tisztet temetünk, de ezt csak elkésve tudjuk meg. Az a szegény druzsinabeli önkéntestársunk is kiszenved, akit difteritiszen fekvőnek mondottak.

Végre a 100 rubelemet megkapom, méghozzá csak 5 kopek levonásával. Nagy kő esik le a szívemről, most, már ha mennünk kellene is innen, biztosítva vagyok jó időre. Nagy és Grünfeld is pénzt kaptak, de ez csak egy későbbi listán szerepelt, s ma nem fizeti ki őket a bank. Kissé érthetetlen. Valami muszka oka lehet. Ismét egy generális látogatja a barakkokat, talán ennek köszönhetjük, hogy fizettek. Irma húgomtól levelezőlapot kapok, de magyarul írta, s a szöveg egészen ki van törölve.