1915. október 12.

Belgrád a miénk, és mindenütt támadásba megyünk át Szerbiában, így ír a muszka. A galíciai fronton csendesül a harc, a német a francia ellen fordul java erejével. Minszk, Dvinszk és Riga sorsa igen gyanúsnak látszik, reménykedem, hogy máris német kézben vannak. A térképeket bújva találgatunk, kombinálunk és fogadkozunk, hogy a muszka hírek így és így értendők. Az igazságot ti. csak térképpel lehet valahogyan megközelítőleg kihámozni a sorok közül. Romániával megegyeztünk, Venizelosz miniszterelnök, aki a görögöket ellenük uszítja, megbukott. Csupa jó hír, mely egyszerre feléleszti lankadó reményeinket. Hátha mégis sikerül a tél beállta előtt kierőszakolnunk a döntést, s hazamehetünk ebből a pokolból. Te jó Isten, micsoda megváltás lenne az! Nem is szabad sokat rágondolnunk, mert ha meghiúsul a reményünk, a kétségbeesés lesz úrrá felettünk. Innen mennek, máshonnan jönnek a foglyok. A hurkatöltő rendszer tehát nemcsak a barakkok kiürítésénél, hanem egész táborok átköltöztetésénél is pazarul érvényesül. Ahelyett, hogy bennünket békén hagytak volna, s az újonnan érkezőket vitték volna tovább a mongol határ felé, innen cipelték el az embereket, és helyükbe telepítik az Európa felől jövő új szállítmányokat.

Ma Novo Nikolajevszkből érkeznek bajtársak. Soványak és sápadtak, s egyes emberek egészen ijesztően néznek ki. Rettenetes dolgokat beszélnek. Ők már átestek a kiütéses tífusz pusztításain, már ti. azok, akik itt állnak előttünk az utcán, de ez éppen fele az eredeti létszámuknak. 8000 hadifogolyból 4000 maradt ott a novonikolajevszki temetőben. Mintha a Sátán maga keverné a kártyákat. Nem merek arra gondolni, hogy ember akad, aki tudatosan csinálja ezeket a költöztetési terveket így, hogy a tífusszal fertőzött táborok legénységét elszállíttatja még érintetlen táborokba, és az egészséges legénységet olyan táborokba, ahol dühöng a tífusz.
Pedig minden amellett szól, azt a látszatot kelti, hogy tudatosan kevernek össze bennünket, méreggel pusztítják a foglyok ezreit, a tífuszbacilus mérgével, mely 50% biztonsággal is öl.

Micsoda nyomorult süllyedése ez az embernek, mennyire méltó a 20. század kultúrájához! És a kutya sem törődik velünk, még a saját feljebbvalóink sem, pedig ha parancsolni kell, akkor még most is a régi fegyelmet szeretnék látni a legénységben, a föltétlen engedelmességet, tiszteletet stb.