1915. október 29.

A germánok barakkjaiban az R. D.-nál dán vöröskeresztes hölgyek járnak és fejenként 2 rubelt, a maródiaknak 5 rubelt osztanak ki. Sok fényképfelvételt csinálnak. Az új foglyok legénységi barakkjaiban feltűnő sok az önkéntes és kadétaspiráns. Ismerőst ezek közt is hasztalan keresek. Valami új hírt sem igen tudnak. Csak ímmel-ámmal lehet kivonni belőlük egy-egy szót, csak vakaróznak szünet nélkül, úgyhogy az embernek szintén viszketni kezd valahol a háta. Kimegyek, mert mi ebből a nyavalyából, hála a rendes fehérneműváltásnak, már kilábaltunk, s nem akarok élősdieket hazavinni.

(Sok-sok idő múlva jöttünk csak annak tudtára, hogy a kiütéses tífusz bacilusa és a ruhatetű jó pajtási közösségben élnek, s ahol az egyik, ott a másik is jelen van. Nem kell hát mást tenni a tífusz ellen, mint fehérneműt rendesen váltani mindenkinek, és a levetettet jól kiforrázni, és megszűnik a nyavalya. Hogy ki fedezte ezt fel, azt nem tudom, de számtalan esetben nyert beigazolást, de sajnos mire rájöttünk, ezrek, tízezrek, százezrek pusztultak el bajtársaink közül.)

A tífusz egyébként szűnőben van. Erős hidegek vannak, de oda se neki. (Krafft szívügye.)