1915. szeptember 23.

Hajnalban igen erős fagy. Egy amerikai jár az 5. bataillonban, állítólag a követség tagja, s jegyezget, fényképez, és az oroszokat elküldve kérdezi ki a foglyokat. Bár lenne valami eredménye látogatásának! Nem bízunk benne. Suba barátunkat felkeresi egy másik Szabó Géza, s azzal a kellemtelen állítással zavarja, hogy a nemrég felvett 39 rubel őt illeti.

A vendéglőben vacsorázunk. Egy sertéskaraj uborkával 26 kop., hiszen ha az ember mindig megengedhetné magának ezt a luxust, egészen jól élhetne, de a pénzek érkezésére sohasem lehet biztosan számítani, azért a magam részéről megpróbálkozom addig, ameddig csak képes vagyok rá, a muszka kosztján megmaradni. Vannak persze emberek, akik mihelyt pénzt kaptak, állandóan a vendéglőben étkeznek, amíg csak az utolsó kopeket is el nem költik. Májusi lapot kapok Irma nénitől, írja, hogy Klára is a budapesti Vöröskereszt irodájában dolgozik.