1915. szeptember 30.

Reggel felkeres Krajasics Karl, egyik béresem sógora és napszámosom, egy darázsfalvi legény, egy másik darázsfalvi atyafi társaságában, aki 14 évig dolgozott Kadnár molnárnál. Valahogy meghallották, hogy itt vagyok és barátságos mosollyal (Türk Martin?) üdvözölnek, ami annál jobban esik, mert meglehetős nyers fickónak ismertem az előbbit. Mesélik, hogy helyettese Krojer novemberben bevonult, s Darázsfalván eddig 8 halottat gyászolnak, amit egy másik darázsfalvitól hallott, a jelenleg Udinsban reumában fekvő Lichtenberger Karltól, aki kocsisomnak rokona. Ígérik, hogy máskor is eljönnek.

Csizmadia dolgait, leveleit és egyéb sovány kis hagyatékát Klein Sanyi beviszi Tóthnak és Horváthnak, hogy megőrizzék s hazajuttassák. A mai Telegram remekül írja le Vilna bekerítését, ott tömérdek foglyot veszíthet a muszka. Az 5. és a (Olvashatatlan szöveg. A szerk.) század két starsiját felcserélik, mert a mienk állítólag igen jóban volt velük.