1916. február 15.

Bauernek azt az ajánlatot teszik a muszkák, hogy az orosz írnokkal és praporcsikkal együtt, akik a tisztjeinkhez helyeztettek át, jöjjön el velük tolmács gyanánt. Elfogadja, s jó dolga lesz biztosan. Az írnok 20 font marhahúst kínál ma megvételre. Biztosan úgy lopta valahol, de megvesszük, mert másként úgysem juthatunk hozzá. Az egészet 2.5 rubelért számítja, s így öt napra el vagyunk látva közös gulyással vacsorára.

Ma szürke vattapaplanok érkeztek a legénység részére, állítólag Amerikából (valószínűbb, hogy Tiencsinből). 46 darab jutott századunknak, s míg eldől, ki kapja őket, szobánkban őrizzük. Este azonban, „ha már itt vannak, melegítsenek is" jelszóval megosztozunk rajtuk, s egy részét alánk terítve, eggyel meg takarózva, reggelre megállapíthatjuk, hogy nagyszerű dolog ez a plenninek, boldog lesz, aki megkapja.